Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
355 csökkenti. A sávhatár javasolt felemelésének költségvetési kihatása jövőre mintegy 89 milliárd forint, a várható feszültségek orvoslása - úgy véljük - ilyen összegű ráfordítást megér. U gyancsak az szjat érintő kérdés az önálló orvosi tevékenységről szóló, sok vihart kavart törvény alapján rendezni tervezett, úgynevezett háziorvosi működtetési jog átruházásának adójogi kezelése. Minthogy ez a kérdés elválaszthatatlanul kapcsolódik a műkö dtetési jog illetékéhez, ezért kivételesen célszerűnek mutatkozik a tervezett adó- és illetékjogi szabályok összevont értékelése. Álláspontunk szerint meglehetősen aggályos az a javaslat, hogy a szóban forgó vagyoni értékű jog első szerzése, majd értékesít ése lenne illeték- és adómentes. Aggályunkat persze nem a jelzett mentességi javaslatok miatt fogalmazzuk meg - azzal egyetértünk , hanem az azt követő, tehát a további jogszerzés illeték- és adókötelezettsége okán. Túl azon, hogy az érintett jogszerzők k örében az egyenlőtlen elbánás, pontosabban közteherviselés alkotmányossági aggályokat is ébreszt, annál azonban nagyobb gond is adódik, az, hogy a fizetendő adó és illeték mint a kötelezett oldalán költségtényező, inkább előbb, mint utóbb a szolgáltatást i génybe vevők bukszáját fogja apasztani. Azaz: a jogszerző azt igyekszik áthárítani, főleg ott, ahol szinte kötelezően működik a paraszolvencia rendszere. Kinek jó ez? A háziorvosnak vagy az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő betegnek? Úgy gondolom, h ogy a válasz egyértelmű, felesleges magyarázni. Ezért azt javasoljuk, hogy legalább azokon a pontokon mellőzzük a különböző sarcok kivetését - jelen esetben bevezetését , ahol abból komoly bevétel nem keletkezik, jogos felháborodás annál inkább.
