Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
312 Előzményként szeretném elmondani, hogy az 1930as évek elején a nagyhatalmak, és nemcsak Németország, Olaszország, hanem Anglia és Franciaország is foglalkoz ott a Trianon utáni helyzettel és annak igazságtalan voltával. Elsősorban azért, mert az elcsatolt területeken a magyarokat jogaiktól teljesen megfosztották, egyáltalán nem tartották be a trianoni békediktátumban rögzített emberi jogokkal kapcsolatos felad atokat, és ez elgondolkoztatta az európai nagyhatalmakat. Ez volt az első bécsi döntés, amely 1938ban még angol és francia együttműködéssel történt meg, és csatolt vissza a Felvidéken körülbelül 12 ezer négyzetkilométernyi területet és 870 ezer, majdnem s zázszázalékos magyar lakost az anyaországhoz. 1940ben 43 ezer négyzetkilométer területet kaptunk vissza 2,4 millió lakossal, amelynek többsége magyar volt, majd 1941ben a Délvidékkel kapcsolatban Szerbiától 11,5 ezer négyzetkilométernyi, vagyis 11 ezer 5 00 négyzetkilométernyi területet kaptunk vissza, szintén többségi magyarokkal. A bécsi döntést aki megérte és aki ebben élt már, az tudja, hogy boldoggá tettük az országot, az anyaország ünnepelt. (8.50) Virágszőnyegekkel várta az ünneplő közönség a bevonu ló magyarokat, és legalább négy évig 23 millió ember boldog volt, nem beszélve az anyaországi magyarokról. A felszólalásom lényege nem az, hogy én most a határrevízióról beszéljek, hanem arra hívnám fel a szíves figyelmét mind a parlamentnek, mind a közvé leménynek, hogy ha az emberi jogok biztosításában nem következik be az, ami elvárható, hogy minden magyar ember, minden magyar, akár a Felvidéken, akár Erdélyben, akár a Délvidéken egyenjogú állampolgár legyen, ha az emberi jogok nem kerülnek betartásra,
