Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 29 (162. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR (MDF):
2973 kérdéskörét, a tőkekövetelmények kérdéskörét és a betétnyitás kérdéskörét. A fióknyitás kérdéskörébe tartozik a hálózatépítés, egyáltalán a megtelepedés, és hogy h ogyan lehet Magyarországon bankoknak működni. A takarékszövetkezetek speciális helyzetben vannak, igen komoly országos hálózattal rendelkeznek, és ezen belül egy specialitásuk a következő: a legkisebb falvakban is van hálózatuk, fiókszervezetük. Itt jutunk el addig az érzékeny pontig, ami a Magyar Demokrata Fórumot érinti: a takarékszövetkezetek azok a bankok, amelyek a kis falvakban egyáltalán a bankot jelentik az ott élő személyeknek. Nem gondolnánk, hogy pusztán egy törvényi kötelezettség miatt ezt a szu verén hálózati rendszert piaci alapra kellene helyezni. Mint tudjuk, a takarékszövetkezetek egyik csoportosulásának központi bankja, a Takarékbank jelenleg is a DG nevű német bank tulajdona, több mint 72 százalékos részesedéssel. Érthető, hogy abban a pill anatban piaci alapra helyezi a bank működését, ha egy törvényi szabályozással ezt megengedjük neki, és valószínűsítem, hogy túl sokáig nem mondhatjuk el, hogy a takarékszövetkezetek a kis falvak bankjai, amelyek közel állnak az emberekhez, ismerik a helyi problémákat, helyi adottságokat, és netán még hiteleznek is, mert ismerik a kumulált anyagi és gazdasági hátterét annak a személynek, aki esetleg hitelért vagy egyéb ügylet miatt a takarékszövetkezetet felkeresi. (9.30) Az igazi probléma az, hogy egy fiókn yitás vagy hálózatépítés kapcsán kinek jut a takarékszövetkezet, milyen érdekcsoportnak. Tudjuk, hogy Magyarországon igen nyitott a bankvilág, döntő többségében magántulajdoni érdekeltségű, és ennek tekintetében rettentő fontos, hogy kinek milyen hálózata van. Ez pedig azért fontos, hogy a kis falvakban élő emberek is ugyanolyan vagy közel ugyanolyan minőségű banki
