Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 4 (153. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
285 ünnepélyes, felemelkedett pillanatokat jelentő hangulatát megrontsa, örömébe ürömöt cseppentsen. Ezeknek az uraknak többnyire a felmenői közé tartoztak azok, akik mindent megtettek az elmúlt évtizedekben, hogy ezeket az ünnepeket és jelképeket minden eszközzel, a diktatúrát, a terrort, a kínzásokat is beleértve, kiverjék a nemzettudatot a magyarság agyából é s kitépjék szívéből a nemzet szeretetét. Ez a kísérlet sikertelen volt. A nemzet önfeledten ünnepelt, gyönyörködött a csodálatos tűzijátékban, és meghatottan vonult a Szent Jobb körmenetben az Országház felé, tanúságot téve arról, hogy a keresztény erkölcs i alapokon fejlődő magyar államiság híve, és egyetért azzal, hogy az alkotás szimbólumát jelentő kéz találkozzon az általa megteremtett magyar államiság szimbólumával, a Szent Koronával. A Margitszigeten telt nézőtér akart erőt adó élményt szerezni csodála tos nemzeti operánk, a Bánk bán vérpezsdítő dallamaiból - a békakórus azonban itt az opera végét sem várta meg: a mindent betöltő kuruttyolásuk, varangymérgük lehetetlenné tette a békés, ünneplő magyarok örömét. Folytatása az esetnek a kereskedelmi antikul túrtévé Heti hetes műsorában volt hallható, már akinek volt gusztusa hozzá. A szocliber sajtó azonnal az adózó pénzét féltve, a költségeket kezdte támadni, mintegy azt jelezve, hogy ebben az ünnepben ment tönkre az ország. Sajnos nem volt politikus, aki kö zölte volna velük, hogy még egy tocsiknyi sem volt a költsége ennek a csodálatosan szép, felemelő eseménynek. Nincs is értelme tovább sorolni a nemzeti emlékeink és hagyományaink ellen küzdő, de magukat magyarnak valló urak és hölgyek cselekedeteit, mert n agyon kevesen vannak, csak a hangjuk nagy, és csak gazdájuk parancsára csapják a nagy zajt.
