Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 27 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - PERLAKI JENŐ (Fidesz):
2373 Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két megjegyzést váltott ki belőlem Perlaki úr felszólalása, az egyik inkább derűre hangolt, a másik pedig bosszantott. Derűre hangolt az összegzése, ahogy a múlt év zárszámadásáról beszélt. Elgondolko dtam, ha ennyire tökéletes minden, a PM munkája, az ÁSZ jelentése, csak ez a büdös főváros nem annyira tökéletes, akkor miért nem érzik sem a fővárosban, sem azon kívül, és különösen nem érzik ezt a nagynagy változást és javulást a pénzügyminiszter úrral közös megyénkben - már úgy értem, hogy születésünk helyén , ott valahol HajdúBihar megyében. Ez az egyik dolog, ami, mondom, inkább derűre hangolt. A másik ez a bizonyos kötelező óraszám. Sokan sokszor és szívesen tűnődnek, vitatkoznak vagy tréfálkoznak a pedagógusok óraszámán. Hadd emlékeztessek egy apróságra: a két világháború között a pedagógusok kötelező óraszáma vajon mennyi volt? Vane öt ember a magyar parlamentben, aki tudja? (Dr. Kiss Gábor felteszi a kezét: Itt van! 16.) Mert 16 volt a kötelező óraszám. És tudjuke, hogy milyen vonzata volt ennek? Ennek 200 napszám értéke volt legalább, az 200 pengő volt. Az én édesapám abban az időben 80 fillérért, 90ért, legfeljebb 1 pengőért volt napszámos, és 16 volt a kötelező óraszám. Most volt 18, lett 20 , most tervezik 22re. Hol áll meg, és hol éri utol a jövedelem? Nem tökéletes a világ. Lassan, talán majd egyszer tökéletesedik, de az még hosszú út. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Perlaki Jenő k épviselő úrnak. PERLAKI JENŐ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Először az önhikiről még egyszer. Ha a főváros szintjén határoznánk meg az egy főre eső
