Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 26 (159. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1814 Példaként említem itt mindjárt - de tényleg csak példaképpen - az adósság kérdését. A külső és belső adósságot úgy együtt, ahogy van, ami úgy csökken állandóan évek óta, hogy valójában folyamatosan nő, miközben az előterjesztők nagy műgondda l tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a valóságot, a tényeket lehetőleg senki ne ismerhesse meg. Beszélhetnék arról a nagy léggömbről is, hogy mindent a GDP százalékában mutatnak be, mintha a GDP alakulása és a magyar gazdaság állapota között valami szoros összefüggés lenne. Persze van, de egészen más, mint amit el akarnak hitetni velünk. Sokszor és egyértelműen tettem ezt már szóvá, és a pénzügyi kormányzat érdekes módon ezekre nem kívánt sohasem reagálni. Én ezt megértem. Kellemetlen. Aztán itt van az infláció kérdése. Erről is már sokszor beszéltem. Állításaimra, felvetéseimre soha választ nem kaptan. Ezt is megértem. Ez is kellemetlen. Vagy itt van a fizetési mérleg alakulása, vagy fogalmazzunk egészen egyszerűen és alpárian, annak a kérdése, hogy mit visznek ki ebből az országból az itt előállított profitból, s hogy itt egyensúlyt tartani csak abból lehet, amit behoznak tőkét, egyre többet, egyre többet. Meddig? És hogy ezért kellene most már az egészségügyet, az oktatást és a magyar földet prédána k odadobni, és még sok egyebet, többek között népünk kétharmadát szolgának, cselédnek. Bizony könnyebb a felszínről fecsegni, és számháborúsdit játszani. Könnyebb azon mélázni, és huszonötször vagy ötvenszer megkérdezni, hogy mibe került a tűzijáték, minth a ez lenne ennek az országnak a legnagyobb problémája. De egyfelől biztosíthatok mindenkit, kérem szépen: kevesebbe került, mint a privatizáció, kevesebbe került mint a bankkonszolidáció, és még tudnék néhány példát sorolni. Hadd tegyek mindjárt hozzá vala mit! Úgy tűnik, hogy az az érdeke mindenkinek - még az ellenérdekű feleknek is , hogy a
