Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 26 (159. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1741 fogadott rendelkezéseit a kormány már alkalmazza a 2001., 2002. évi költségvetés benyújtásánál. A kisebbségi vélemény megfogalmazói nem kaptak választ arra, hogy mit keresnek az 1999. évi központi költségvetés teljesítéséről történő elszámolásban az idei társadalombiztosítási költségvetés módosításai. Úgy ítéltük meg, hogy a nagy vihart kavart nyári egészségügyi bérjuttatás fedezetének megteremtését, illetőleg a szokásos módon al ultervezett gyógyszerkassza növelését, összesen 27 milliárd forint többletigényt szabályos pótköltségvetésben kellett volna előterjeszteni, és az Országgyűlésnek sokkal részletesebben bemutatni, milyen bevételek terhére van mód e kifizetésekre. Tisztelt Or szággyűlés! Az ellenzék azt is kifogásolta, hogy az egészségügyi forráshiány mellett jelentős pénzmaradványok keletkeztek a szaktárcánál. A kincstári finanszírozás nehézkességével nem lehet elfedni a pályázati kiírások késését vagy a szakmai koncepció hián yát. Rossz bizonyítványt állít ki önmagáról az Egészségügyi Minisztérium, amikor a sürgősségi betegellátás fejlesztésére vagy a radiológiai géppark bővítésére rendelkezésre álló szűkös előirányzatok jelentős részét képtelen elkölteni. A Szociális és Család ügyi Minisztérium egyes előirányzatánál is keletkezett megtakarítás. A kérdés, képviselőtársaim, valóban az, hogy nem teszie az egész költségvetési tervezést komikussá, hogy évről évre - szinte mellékes, miért, de - nő a kötelezettségvállalással terhelt v agy nem terhelt áthúzódó felhasználás. A Pénzügyminisztérium így viszont hivatkozhat a szaktárcák gyengeségeire, arra, hogy kevés pénzüket is képtelenek elkölteni. Ez már a 22es csapdája, arról nem is beszélve, hogy sem a képviselő, sem a közvélemény nem látja, mikor, milyen címen, melyik évi előirányzatot fogyasztjuk.
