Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
9 számos tartalékkal rendelkezünk, tehát a munkaerőpiaci tartalékok sem merültek ki, annak ellenére, hogy rendkívül fontos, hogy a munkanélküliség tovább csökkent és a foglalkoztatás is bővü lt. A magyar gazdaság alapvetően nem a hazai fogyasztásnak köszönheti növekedését - bár a fogyasztás bővülési adatai is kedvezőek , hanem az export növekedésének. Alapvetően az exportra termelő ipar az, amelyik a gazdaság növekedéséhez nagymértékben hozzá járul, illetve a beruházások, nem pedig a fogyasztás. A kormány úgy ítéli meg, hogy a növekedés nem gátja, akadálya a stabilitásnak, hanem kifejezetten ma gazdasági növekedéssel lehet hosszú távú stabilitást elérni. Ezért kívánjuk a Széchenyitervet megval ósítani, amelyik azt is célul tűzi ki, hogy a gazdasági növekedésből származó előnyöket és lehetőségeket az ország lehető legnagyobb részén szétterítsük, nemcsak földrajzi, hanem társadalmi értelemben is. Új munkahelyeket szeretnénk teremteni például, és a rra törekszünk, hogy a magasabb gazdasági növekedés által a meglévő munkahelyeknek minél nagyobb hányadát tudjuk biztonságosan megőrizni. Azt szeretnénk, ha a magyar kis- és középvállalkozások előnyt élveznének a gazdasági növekedésből, s néhány kiemelt te rületen - mint például a turizmus területén, illetve az otthonteremtés területén - szeretnénk jelentős előrelépést elérni. Röviden összefoglalva: a Széchenyitervnek van egy olyan aspektusa is, hogy azt szeretnénk, ha minden magyar családnak meglenne a saj át gazdasági növekedése. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. DR. VARGA ISTVÁ N (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktor a hét végén Szarvason járt. A Magyar Köztársaság miniszterelnökét az újságírók nem Békés megye problémáival bombázták. Természetesen az olajbotrányról és a korrupcióról volt s zó, hiszen hazánk egyik legnehezebb helyzetében lévő megyéjében az aszály mellett ma minden embert ez foglalkoztat. Idézem a szalagcímeket: "Pallag tanúja szerint Pintér milliárdokat kapott a maffiától", "Több főrendőr is megüti a bokáját", "Pallag ismét o lajat öntött a tűzre". Meggyőződésem, hogy nincs e Házban olyan képviselő, aki ne támogatná a felállított parlamenti vizsgálóbizottságot, aki ne lépne fel a korrupció és a szervezett bűnözés ellen. Az emberek igazságérzetét már hosszú évek óta borzolják az ok az ügyek, melyek nyilvánosságot kaptak ugyan, de mégsem sikerült a bűnösöket bíróság elé állítani. Nincs vita a tekintetben sem közöttünk, hogy a Magyar Köztársaság jogállam, és senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bí róság jogerős határozata nem állapította meg. Alapvető tétel az is, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő, s mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Szeretné m azt a félreértést is az alkotmány idézésével eloszlatni, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást nem parlamenti vizsgálóbizottság, nem a sajtó, nem a közvélemény, hanem a bíróságok gyakorolják. Mi mindannyian a rendszerváltozás kezdetekor ol yan országot képzeltünk el, hogy ne kelljen többet félni, senkit ne lehessen ártatlanul meghurcolni, ne lehessen alaptalanul vádaskodni. Olyan bírósági és ügyészségi szervezetről álmodtunk, amely valóban független, és olyan rendőrségről, mint az angol vagy a német; olyan rendőri állományról, amely megvédi a békés polgárokat, és üldözi a törvény megszegőit. Ezzel kapcsolatosan ma is fülembe csengenek Antall József szavai: "Tudjuk, hogy a történelmet és a világot legalább annyira az emberi indulatok, mint a j ózan ész irányítja. Éppen ezért olyan a felelősségük a politikusoknak, hogy elkerüljék, kikerüljék azt a mindenki számára megjelenő belső vonzalmat, amit a politikai pirománia jelent. Mentse meg az
