Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Chibudom Nwuche, a nigériai parlament alelnökének és kíséretének köszöntése - "Javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel" címmel az SZDSZ által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
73 tartását gyengíteni. A kötelező sorkatonai szolgálat idő előtti, meggondolatlan, előkészítetlen megszüntetése pedig ilyen követk ezményekkel járna. Mindezeken túlmenően pedig - ahogy az összehasonlításokból is kitűnik - mind az átállás, mind pedig a rövid távú finanszírozás elviselhetetlen anyagi terheket róna igen rövid idő alatt az országra. Mikor válik tehát aktuálissá ez a kérdé s, és mit kell addig tenni? Feladat bőven van, amelyek közül csak néhányat hadd emeljek ki: többek között a hadsereg erkölcsi elismerésének javítása, a hivatásos és szerződéses állomány szociális helyzetének javítása, például a már említett szerződéses áll omány részére megfelelő körletek, szociális épületek kialakítása. A végső cél tehát egy kötelező sorkatonai szolgálat nélküli professzionális hadsereg, de ez majd egy hosszú folyamat vége lesz. Úgy gondolom - és ez a saját, személyes véleményem az európai példákat végignézve , hogy bizonybizony itt egy legalább tíztizenöt éves intervallumban lehet gondolkodni, és semmiképpen sem abban az önök által említett kéthárom évben. Úgy gondolom tehát, hogy ez a vita összességében mégis jó és hasznos volt abból a szempontból, hogy az ország közvéleményét rá tudtuk irányítani erre a kérdésre, ismét nyilvánosan tudtunk foglalkozni a Magyar Honvédséget érintő kérdésekkel, és mindazon túlmenően, hogy az indítványozóknak, kezdeményezőknek jól megfogalmazható médiaszemp ontjai és céljai is voltak ezzel, összességében úgy gondolom: az, hogy a figyelmet ismét rá tudtuk irányítani a Magyar Honvédség kérdésére, az hosszú távon mindenképpen hasznos lehet a hadsereg átszervezése érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a k ormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Örömmel hallottam ezt a felszólalást, ebben legalább valóban érvek és számad atok hangzottak el, már ami az átállás időtartamát és annak az anyagi vonzatát jelenti. Ezekkel a számokkal valóban nehéz vitatkozni, tisztelt képviselőtársam azonban azzal kezdte, hogy az átállás milyen irdatlan nagy, több tízszeres költségvetési támogatá st jelentene. Azt hiszem, a számolásnak ez csak az egyik része. A másik része az, hogy ennek a fenntartása mikor olcsóbb és mikor drágább. Ha a jelenlegi struktúrában tartjuk ezt a hadsereget, annak - és azt hiszem, ezen nincs vita - a nagy vízfeje az a ti sztikar, amely egy 10 ezer fő feletti létszámot jelent, és gyakorlatilag nem hasznosul abban a jelenlegi felállításban, amely egy olyan sorozott hadseregre épül, amelynek a képzési idejét csökkentjük, csökkentjük, csökkentjük, tehát rövidítjük; így az a te chnika, amelyre azokat az önkénteseket vagy szerződött katonákat próbálnánk meg rávenni, amely katonák hosszú távon már egy korszerűbb, fenntartásában egy olcsóbb és hatékonyabb rendszer működtetésére lennének képesek, az a jelenlegi képzési szint szerint nem elérhető. Nem vesszük számításba azt, hogy az az állomány, amely most sorozottként benn van, az azzal, hogy az idő alatt esetlegesen kiesik az adófizetői körből, milyen többletkiadásokat jelent, amelyeket nem a hadi és a honvédelmi költségvetésben, han em az összköltségvetésben vagyunk kénytelenek számba venni. Ha azt a 4 millió forintot feltételezzük éves szinten egy katonára, amit jövendő célként kijelölünk, akkor azzal a tervezett állománnyal, amellyel a hivatásos és önkéntes hadseregre történő átállá st követően számol ez az előterjesztés, illetve amellyel mi is és a honvédelmi tárca is foglalkozott már korábban, az 140 milliárd forintot tenne ki. Ennyi lenne az a költség, amibe maga az állomány kerül, nyilvánvalóan a szociális ellátással, a technológi ával, a szállással. És itt van egy újabb probléma, hogy mivel tudjuk rákényszeríteni a mindenkori kormányzatot arra, hogy megadja ennek a seregnek a presztízsét, hogy szívesen menjenek oda azok az önkéntes és szerződött állományúak, ha nem azzal, hogy olya n feltételekbe, olyan kiszolgálásba, olyan egyéb szociális körülmények közti elhelyezésre kényszerítjük, amely már alkupozícióból és nem kényszerből ered. (19.10)