Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. augusztus 23 (152. szám) - Az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
402 fogalmazni - szereplői iránt ilyen mértékben megrendült a bizalom. Természetesen itt, a z árszóban, már csak az időtartam okán se kívánok hosszabb fejtegetésbe belemenni ezzel kapcsolatban. Sokakkal egyetértek, akik ennek az okait felsorolták, konkrétan szeretnék utalni Kuncze Gáborra is, aki ennek a tételeit elég világossá tette, de másokra is . Azt mondom, elfogadhatatlan az a mentalitás, amely a jelenlegi kormánypártok egyes politikusai részéről megnyilvánul, nevezetesen: minden létező hiba okát csak az előző kormányokban, az előző ciklusokban keresik, s ők maguk természetesen hibátlanok. Enge delmet kérek, csak egy példát hozok az elmúlt két év szabályozásából és meg nem oldott problémáiból, valós példát: hovatovább ugyanis a borhamisítás veszi át a valamikori olajügyek szerepét. Akkor miért nem sikerült ennek a kormánynak olyan szabályozást ho znia, amely valóban a borhamisítást gátolná meg, nem pedig a kistermelőket lehetetleníti el, miközben a borhamisítással az égvilágon semmit nem kezd? (Dr. Kis Zoltán: Az ám! Sőt!) Ezzel hogyan fogunk elszámolni, ha arról beszélgetünk, hogy egy kormánynak m i a feladata, és hogyan kell egy szabályozással egy problémát megoldani? Mindezt azért említem, mert valóban én is azt gondolom, hogy sokkal nagyobb önmérséklettel kellene viseltetniük azoknak, akik most a hatalom bűvkörében úgy gondolják, hogy egyúttal az igazságnak is egyedüli birtokosai. Ki fog majd derülni, hogy ez nem teljesen így van. (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Néha egyébként az volt az érzésem, hogy ha a túlzott önbizalom, önérzet, önbecsülés és arrogancia piacképes áru lenne, akkor néhány képviselő anélk ül, hogy az ujját mozdítaná, dúsgazdag ember lehetne. (Taps az MSZP padsoraiból.) Az ötödik megjegyzésem, és számomra talán ez az egyik legfontosabb és legszomorúbb, nevezetesen: a vitából azt szűrtem le, hogy két párt képviselői jellemzően más hangot ütöt tek meg, mint a többiek - a Fideszre és a MIÉPre gondolok, legalábbis a vezérszónokukra gondolok, aki olajban fuldokló szocialistákról beszélt. Mondhatnám erre, hogy az ő felszólalása pedig oxigénhiányos gondolat képét mutatta, de nem akarok ebben a tónus ban válaszolni, mert ez még Lentner Csabához is méltatlan és mindannyiunkhoz méltatlan. Úgy gondolom, nem ezzel kellene megoldani azt, ha az embernek nincs érdemi mondandója. Szóval, a Fidesz és a MIÉP részben a tartalomban, nem kis mértékben a stílusban e gymásra talált ezen a napon, talán nem először és nem is utoljára. Azt gondolom, akik végigülték a vitát és figyelték a megszólalókat, s hallgatták mindazt, amiket valakik elmondtak, azok számára nem kell kommentár. (Révész Máriusz: Így van!) Nem kell komm entár, mert az első hang, az a disszonáns hang, amelyet ma megütöttek ma ebben a teremben, Fazekas Sándor nevéhez kapcsolódik. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ő volt a vezérszónok. Aki itt ült a teremben vagy nézte a televízióközvetítést, a megelőzőekbő l nem tud mondani olyan mondatokat, szavakat, amelyek azt a fajta reagálást, azt a hangütést kiválthatták volna. Nem tud ilyet mondani! Ezért végképp elfogadhatatlan Répássy Róbertnek az a kijelentése, hogy azért nem támogatták a szocialisták kezdeményezés ét, mert lámlám, arra használták, hogy belekössenek a kormányba, és mindenféle vádak hangozzanak el. Fazekas Sándor megszólalása előtt négy szocialista megszólalás volt, az indoklás, még visszamenőleg a napirend előtti felszólalás és a vezérszónok. Mutass a meg nekem valaki ezekben azt a mondatot, amely vádaskodást, rágalmakat, alaptalan állításokat tartalmaz! Ellenkezőleg: azt kértük és azt szerettük volna elérni (Dr. Fazekas Sándor közbeszól.) , hogy emelkedjen fel... Fazekas úr, bár volt rá késztetésem, é n nem kiabáltam közbe! Megmondom őszintén önnek, lehet hogy ez nálunk se fog mindenkinek tetszeni, én annak se örülök, ha innen kiabálnak, mert a kocsmai hangot egyik oldalról se szeretem - zárójel bezárva. De éppen ezért tegye meg azt a szívességet (Dr. K osztolányi Dénes: Azért eljutottatok az anyázásig!) nekem, hogy nem kiabál közbe! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már csak ezért is kezdeményezni kellett ezt az ülést, hogy az emberek, akik vették a fáradságot, az időt, az energiát nem sajnálták, ezt végi gnézhessék. Répássy úr megszólalásának egyébként körülbelül annyi volt az igazságtartalma, mint amikor azt mondta, hogy ebben a pillanatban negyven szocialista ül a teremben. Akkor
