Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. augusztus 23 (152. szám) - Dr. Bognár László (MIÉP) - az igazságügy-miniszterhez - "A kárpótlásból kifelejtve?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
346 kizárta. Ők azok a lakosságcserelistára fel nem vett személyek, akik semminemű, de mégis jogos kárpótlásban nem tudnak részesülni. Mi történt a legutóbbi időkben? A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 37/1996os határozatában kötelezte a kormány t, hogy az érintettek kártalanítását jogszabályban rendezze. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ez ügyben 1998ban alkotmányos visszásságot tárt fel, amelynek megszüntetésére ajánlást tett a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és az igazságügyminiszternek. Ajánlására a külügyminiszter úrtól 1999. február 23án az érintettek azt a választ kapták, hogy a kormány elé kerülő előterjesztés az állami kártalanítási kötelezettséget ismertetni fogja, ebben benne lesz. Az igazságügyminiszter asszony vá lasza pedig jelezte, hogy a 2000. évi törvénykezési programban helyet kap ezen kárpótlási törvény megalkotása. Az ígéretekből azonban semmi nem teljesült. Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a magyar állam mennyi időn belül terjeszti elő e tárgyban az anya gi kárpótláshoz szükséges törvénytervezetet. Bízva abban, hogy a kárpótlásból nem lesznek a felvidékiek kifelejtve, várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a szót. (Taps a MIÉP padsoraiban, valamint Mádai Péter és dr. Kávássy Sándor részéről.) ELNÖK (dr. Szil i Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr interpellációjára dr. Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban engedjen meg annyit, hogy leszögezzem: az Igazságügyi Minisztérium eddig sem engedte és a jövőben sem fogja megengedni azt, hogy bárki is megpróbálja, úgymond, kifelejteni a Felvidékről átt elepített magyarokat a kárpótlásból. Meg sem kísérelem a rendelkezésemre álló négy percben az ügyben fennálló nem csekély jogi és nemzetközi jogi problémák részletes taglalását és bemutatását. Az ügyhöz méltatlan is volna kizárólag jogász szakmai alapon vá laszolni. Mindnyájan tudjuk, hogy '91 óta időről időre felvetődik a lakosságcsere által kényszerrel átköltöztetettek kárpótlása. Ez az eddigiekben sem a szándék hiánya miatt hiúsult meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a sértetteknek ezt a csoportját nem lehet elk ülöníteni a párizsi békeszerződés 29. cikkelye (3) bekezdésében megjelölt, valamint az egyéb nemzetközi szerződésekkel érintett sértettek különféle csoportjaitól. Csakis együtt kezelheti meggyőződésem szerint a jogalkotás valamennyiük sérelmét. Alkotmányos követelmény ugyanis, hogy a jog azonos mércét alkalmazzon az azonos sérelmek orvoslására. Egészen nyilvánvaló az is, hogy a vesztes háború után az állam felelőssége más, mint amikor saját jogsértő magatartásával ő maga okozott sérelmet vagy szenvedést árt atlan embereknek. A képviselő úr most a szóban előterjesztett szövegében utalt az erkölcsi kárpótlásra, annak szükségességére - én ezzel maximálisan egyetértek. Nos, ez az az ügy, ahol a magyar államot erkölcsi kárpótlási kötelezettség semmiképpen sem terh eli. Ha valakit, akkor egy másik államot terhel ilyen kötelezettség. Remélem tehát, hogy senki, főleg a képviselő úr nem kétli szándékaink tisztességét és együttérzésünket az áttelepítettekkel és utódaikkal szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy a magyarsá g a volt Csehszlovákia területén az említett szerződéstől függetlenül is elszenvedett olyan sérelmeket, amelyeket nem lehet csak a lakosságcserére hivatkozva kárpótolni. Emlékezzünk arra, hogy 1945 nyarán megfélemlítési akciók sora sújtotta őket. Elkergett ék azokat, akik 1938 előtt nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal. Mindezt egyetlen, kézben vihető csomaggal tették.
