Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 20 (151. szám) - Dr. Szanyi Tibor (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "Van-e a magyar kormánynak európai felelősségtudata?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
159 látogatás idejére esett a Hasszán királyról elnevezett focikupa döntője, sőt az ügyvédek foci vbje is, ahol a magyar válogatottban még volt egy üres beállóhely a mini szterelnök számára. Amúgy Fez vára is érdekes látványosság, kiváltképp hölgyprogram gyanánt, habár Fez mint egykori királyi székhely, alkalmasint tanulmányútnak sem rossz. Lehet, hogy égetően fontos lett volna végre egy magyarmarokkói toloncegyezmény is, de ennek aláírása most - csodák csodája - elmaradt. Igaz viszont, hogy megszületett a politikai döntés, hogy valamikor lesz egy magyarmarokkói szabad kereskedelmi megállapodás, ami persze - tegyük hozzá - EUcsatlakozásunk alkalmából azonnal meg is szűnik . Hasonló szabad kereskedelmi vágyak például Horvátországgal már az ötlet pillanatában kiváltották az EU döbbenetét. Azonban ezt hamarosan felülírta az osztrák kártya magyar kijátszása. De most másról kell szólnunk. Felesleges, ámde roppant költséges állam i utakra eddig jószerivel csak Torgyán József vállalkozott. Most a miniszterelnök felzárkózását látjuk. Ilyen típusú utakra a kormánytagok általában akkor indulnak, amikor inogni érzik széküket, hiszen ha már úgyis mindegy, akkor egy hattyúdal még elfér. A magyar miniszterelnököt azonban aligha ez motiválta. A kérdéseim tehát a következők: 1. Az általam felsorolt, többnyire turisztikai, sport- és hasonló célokon kívül milyen konkrét eredményekkel járt a marokkói kaland? 2. Tudjae a miniszterelnök, hogy a m agyar EUcsatlakozás érdekében jóval többet kellene tárgyalnia, egyeztetnie az EUtagországok kormányfőivel, még jobb esetben befolyásos európai konferenciák tucatjain szerepelnie? 3. Tisztában vane a miniszterelnök azzal, hogy minden adóforint, főleg ha az több millió, amit ő és kísérete utazásra fordít, az valaki másnak a pénze, konkrétan a polgároké (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) , és ezért illik méltó teljesítményt felmutatni? Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére dr. Martonyi János külügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnö k asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én ugyan arra számítottam, hogy a kormány európai felelősségtudatáról szól a kérdés, és őszintén szólva nem vagyok teljes mértékben felkészülve a marokkói utazás részletei tekintetében, de érzékelem azt, hogy a képviselő ú r összefüggést kíván teremteni a kettő között. Ezt némi megdöbbenéssel tapasztalom, tudniillik az elmúlt tíz esztendő alatt, de azt megelőzően sem hallottam soha olyan felvetést, hogy ha egy magyar politikus - netán miniszterelnök, elnök, miniszter vagy es etleg bárki más - az Európai Unión kívül bonyolít le utazást, akkor ez ilyen viharos reakciót váltott volna ki bárki részéről. No de hát ezúttal ez a helyzet - ebben nyilván a vérmérséklet is szerepet játszik. Én azért mégis inkább az eredeti kérdésre vála szolnék nagyon röviden: igen, képviselő úr, a kormánynak van európai felelősségtudata, és ezt az elkötelezettségét továbbra is fenntartja és erősíti. Kétoldalú találkozók tucatjait bonyolítottuk le, a miniszterelnök úr és a kormány többi tagja is. Jómagam is éppen az említett időszakban Németországban jártam, valamennyi parlamenti frakció vezetőjével tárgyaltam, a bizottságok elnökeivel tárgyaltam. Azt hiszem, hogy a képviselő úr tudja követni annyira a tömegtájékoztatást is, hogy látja, hogy folyamatosan á poljuk, erősítjük a kétoldalú kapcsolatainkat is az Európai Unióval. A horvát szabad kereskedelem ötlete '92ből származik. Szándéknyilatkozatot írt alá már akkor a két kormány. 1997ben született egy kormányhatározat, feltehetően nem ennek a kormánynak a részéről, amely eldöntötte a szabad kereskedelmi megállapodás megkötését, és utasítást adott a tárgyalások megindítására. Ezeket a tárgyalásokat, tisztelt képviselő úr, mi folytattuk, és még mindig
