Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VINCZE LÁSZLÓ (FKGP):
135 esetében, az illetménykiegészítéssel, az ügyeleti díjjal, túlmunkadíjakk al együtt a bruttó jövedelem - ahogy meg szoktuk fogalmazni - 58 ezer forint volt a szakdolgozók és 103 900 forint az orvosok esetében, ami - egyetértek önnel - méltánytalan ezért a munkáért. De még egyet tegyünk hozzá: ezt is jelentős túlmunkával, többlet teljesítménnyel érik el. Ha azt is figyelembe veszem, hogy ezen a területen egyéni felelősség, egyéni döntéshozatalok sora van, és egy igen magasan képzett szakszemélyzet dolgozik mind a nővérek, mind az orvosok esetében, akkor különösen nagynak tekinthetj ük ezt az elmaradást. Egyetértek önnel abban, hogy ezt a helyzetet valamilyen módon rendeznünk kell. Egyet kell értenem önnel abban is, hogy sajnos ezt az országot az elmúlt évtizedekben olyan veszteségek érték, amelyek jobb, körültekintőbb gazdálkodással vagy más társadalmi struktúra üzemeltetésével elkerülhetők lettek volna. A mi lehetőségünk jelen pillanatban az, hogy ezen a területen a legalapvetőbb feszültségeket megpróbáljuk korrigálni. Ma a legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezek a bérek nem versenyk épesek, és a munkaerőpiacon erre az állományra, személyzetre - most jelesül a terhelhető, jól képzett, komoly empátiás készséggel rendelkező, megbízható, kiszámítható munkaerőre gondolok, amit az ápolónők képviselnek a magyar egészségügyben - egész egyszer űen más munkaerőpiaci kínálat is igényt tart, és jobban, nagyobb áron tudja megfizetni, mint amit ma az egészségügyben keresni tudnak. Ennek az a következménye, hogy a kórházakban egyes területeken komoly szakemberhiány alakul ki. Ezért úgy gondolom, közö s felelősségünk - részben a parlamenté, részben a tárcáé, de azért mindenekelőtt hadd mondjam azt, hogy az egészségügyi intézmények tulajdonosaié, fenntartóié, tehát az önkormányzatok felelőssége is , hogy ezen a helyzeten változtassunk. Mi, a kormányzat a magunk részéről a következő évben két lépést próbálunk megtenni. Az egyik, ami már az idei évben is megindult, az állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatóknál az elmaradt bértartozásokat körülbelül 2 milliárd forint értékben meg fogjuk fizetni, é s a dolgozók rendelkezésére bocsátjuk; míg a jövő évre a minimálbér 40 ezer forintra való emelésével reményeink szerint egy nagyobb béremelést tudunk végrehajtani az ágazatban. Közel 80 ezer embert érint az egészségügyi dolgozók közül a minimálbér 40 ezer forintra való emelése, és terveink szerint 2002ben ez további 10 ezer forinttal 50 ezer forintra emelkedik. (24.00) Tudom, hogy ez önmagában nem oldja meg az egészségügyi dolgozók bérproblémáját, de ez az, ami első lépésként vállalható. Véleményünk szerin t törekednünk kell arra, hogy a tizenharmadik havi bért végre megjelenítsük az egészségügy finanszírozásában, hiszen ezt már ki kellett fizetni a kórházaknak, de a kasszában pluszban még nem jelent meg; reményünk szerint a jövő évi költségvetésben ezt meg tudjuk jeleníteni. Egyelőre ennyit tudok önnek és az ágazatban dolgozóknak mondani, és itt is szeretném megköszönni tisztelettel azt az áldozatos munkát, amit az egészségügyben végeznek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője: "Az üresen álló honvédségi laktanyák hasznosításáról" címmel. Megadom a szót. VINCZE LÁSZLÓ (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta húzódik az elhagyott honvédségi laktanyák hasznosításának ügye. Jómagam úgy gondolom, hogy a választókerületem településein, Csongrádon, Ópusztaszeren, valamint Sándorfalv án hamarosan megoldódhatnak a honvédségi ingatlanhasznosítások. Sajnos, ebben a gondolatban tévedtem. Az ingatlanok mint hasznosítandó közvagyon, papíron vándoroltak a
