Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
893 ellenzéki képviselőtársaink rákérdeztek - köztük Demeter államtitkár úr, aki akkor az MDF képviselője volt , volte összeférhetetlenség. Együttesen megállapították, hogy volt, mert Hujber úrnak nem lett vol na szabad a saját cégeinek a bizottságban ülve megbízásokat juttatni. Volte az ipari miniszter családjának cége a dologban? Nem volt, kiderült, hogy ez nem igaz; az egyik Pál Lászlót összekeverték a másik Pállal azok, akik a napirend előtti felszólalásoka t tartották. A lényeg: a vizsgálóbizottság azt vizsgálta, amire az akkori ellenzék kérdései vonatkoztak, és nem valami mást. A harmadik vizsgálóbizottság - kihagyom az egészségügyi biztosítót, mert az egy hosszabb és bonyolultabb történet, és ott nem kormá ny és ellenzék között folyt a történet , a harmadik nehéz eset: ÁPV Rt., népszerű nevén Tocsikbotrány. Itt állt fel Deutsch Tamás képviselő úr - talán mindenki emlékszik még az esetre , 1996. szeptember 24én, elmondta lényegében azt, hogy az ÁPV Rt.be n a belterületi földek visszaadásával kapcsolatban milyen visszaélésekről esett szó a sajtóban, mi történt. Mielőtt létrejött volna a vizsgálóbizottság, máris a kérdést, amit feltett, az alkotmányügyi bizottság kormánypárti vezetéssel több ülésen vizsgálta , majd Deutsch képviselő úr vezetésével megalakult a vizsgálóbizottság; meghallgattak mindenkit, aki a kérdésben érintve van, és mindenkit, akit az ellenzék meg akart hallgatni. És az ellenzéki elnök, Deutsch Tamás és a kormánypárti alelnök, Toller László együtt írta meg a jelentést, ami a tényeket feltárta. A következtetésekben nem értettek egyet, és nem tudták megszavazni a jelentést, de az összes tényt közösen állapították meg. Az utolsó vizsgálóbizottság, amelyben magam is részt vettem, a Metészügyi vi zsgálóbizottság, a Metésztüntetéssel kapcsolatban. Egy hónap alatt végigmentünk az egész témán, Kónya Imre volt az elnök, én voltam az alelnök. Az egész anyagot közösen állapítottuk meg, mindenkit meghallgattunk, akit az akkori ellenzék kért. Hadd tegyem hozzá, hogy a Budapest Bankügyben ott volt a pénzügyminiszter, ott volt az összes érintett szereplő; az úgynevezett olajgateügyben az ipari minisztert, az összes érintett szereplőt meghívták, meghallgatták, a meghallgatások általában nyilvánosak voltak; az ÁPV Rt., Tocsikbotrány ügyben mind az alkotmányügyi bizottság, mind a vizsgálóbizottság összes ülése nyilvános volt, ott volt a miniszterelnök, ott volt Pető Iván pártelnök, Suchman Tamás, Kuncze Gábor; minden érintett szereplőt a televízió nyilvánossá ga előtt hallgattak meg, és minden kérdésre választ kellett adniuk, minden dokumentum rendelkezésükre állt. A Metésztüntetéssel kapcsolatos vizsgálóbizottságnál ott volt Kuncze Gábor belügyminiszter, ott volt a rendőrfőkapitány, és mindenkit meghallgattun k a bizottságban, akit az ellenzék kért. És a vizsgálóbizottsági jelentés, a tervezet mindig az elnök és az alelnök közös munkájával készült, amit utána a vizsgálóbizottság megvitatott, és vagy el tudta fogadni a szöveget, mely esetben az Országgyűlés elé terjesztette, vagy nem tudta elfogadni, ez esetben is a szövegtervezet bárkinek a rendelkezésére áll, és a nézeteltérések csak a következtetések levonásában állnak. Mi a helyzet ezzel szemben most? Nem arról a kérdésről szól ez a jelentés, amit annak idejé n a miniszterelnök bedobott a köztudatba, hanem elment egy egész más irányba. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ti vittétek el!) Nem hallgatták meg azokat, akiket az ellenzék kért, és olyan személyeket hallgattak meg, akik egy egész más ügyben játszanak szer epet; a jelentést egyedül írta a bizottság elnöke. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos dolog történik itt. Az előző ciklusban mi létrehoztuk az alkotmányos demokráciának egy nagyon fontos intézményét, a parlamenti vizsgálóbizottságot, amely a kormány és az állami intézmények ellenőrzésének egy demokráciában alapvető fontosságú eszköze, kiegészítve a nyilvánosság nagyon széles körű vagy teljes körű részvételével abban a vizsgálatban, amely folyik. Nagyon kellemetlen volt nekünk, akkori kormánypárti képv iselőknek, amikor láttuk a saját politikustársainkat ott a vizsgálóbizottság kérdéseinek kereszttüzében, és mégis azt gondoltuk, hogy ez fontosabb, mint a mi rövid távú pártérdekeink, még annál is fontosabb, hogy megnyerjüke a következő választást, mert e zen áll vagy bukik a demokrácia. 1994 és 1998 között, a
