Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
846 Kénytelen vagyok ezt a mondatot vagy úgy értelmezni, hogy tudatos politikai rágalmazásról van szó, vagy pedig úgy, hogy a bizo ttság nem végzett kellően megalapozott munkát. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor a napirendi ajánlás értelmében 1515 perces időkeretben. Megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, tessék parancsolni a pulpitusról elmondani beszédét! Őt követi majd K eleti György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt vezérszónokaként. Öné a szó, képviselő úr. NYITRAY ANDRÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A polgári demokráciákban számos í rott és íratlan szabály szolgálja az államélet tisztaságának megőrzését. Ezek a szabályok elsősorban törvényekben öltenek testet, hiszen a jogállamiság legfőbb ismérve az, hogy a fennálló törvényeket mindenkinek be kell tartania. Természetesen a társadalom szereplői - így például a különböző politikai erők - között mindenütt a világon működnek olyan hallgatólagosan elfogadott megállapodások, melyek természetesen a törvények mindenekfelettiségét meg nem kérdőjelezve, de az azokban nem szabályozott részletekr e is tekintettel keretet adnak az egész társadalom által elfogadható együttműködésre. Az ilyen szabályok sorában kiemelkedően fontos szerepet foglalnak el azok, melyek a politikai erők, a politikai pártok egymással vívott természetes küzdelméből kizárják a z államintézmények, erőszakszervezetek bevonásának lehetőségét, jelesül azt, hogy a politikai többség mindenkori birtokosai a politikai kisebbség ellen eszközül vagy éppen fegyverül használják fel azokat. Nem hiszem, hogy a tisztelt Ház jelen lévő vagy aká r távol lévő tagjai közül bárkinek is komoly kétsége lenne afelől, hogy zaklatott történelmünk során került már sor efféle akciókra. Mindannyiunk szerencséjére élnek még néhányan a sötét idők tanúi közül, és az egykori hatalom galádságait megörökítő dokume ntumokat sem sikerült maradéktalanul megsemmisíteniük azoknak, akiknek ez igencsak fontos lett volna. Generációk személyes tapasztalatai bizonyítják, hogy milyen tragikus következményekkel jártak mind az egyénekre, mind az egész nemzetre azok az idők, amik or a magánélet és a közélet minden szegletét titkos ügynökök vizslató tekintete fürkészte, és az államhatalom bűnözőknek tekintette a vele politikailag egyet nem értőket. Hál' istennek, azon rendszerek sora, melyekben az efféle eszközök természetesnek szám ítottak tíz éve, reményeink szerint, végérvényesen lezárultak. Ezért is reagált olyan érzékenyen a magyar társadalom gondolkodó része azokra az 1998ban nyilvánosságra került hírekre, melyek döntően korábban ellenzéki politikusok és családtagjaik titkos és törvénytelen megfigyelésének gyanújára utaltak. A fentiekben ismertetett előzmények fényében ez az aggodalom teljesen jogosnak mondható, hiszen már meghaladott társadalmi formációk gyakorlatára utalt vissza, ezért is volt olyan fontos, hogy a polgári társ adalom államgépezete demokratikus működési rendjének, a közélet tisztaságának és szereplőinek fokozott védelméhez fűződő társadalmi érdek érvényesítése érdekében parlamenti vizsgálóbizottság álljon fel, melyet annak idején Mikes Éva, a FideszMagyar Polgár i Párt képviselője javasolt. (Vancsik Zoltán: Okosan.)
