Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PEPÓ PÁL környezetvédelmi miniszter:
839 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy a felszólalások végéhez értünk, megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Megkérdezem Pepó Pál környezetvédelmi miniszter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, a miniszter úr szót kér t. Öné a szó. DR. PEPÓ PÁL környezetvédelmi miniszter : Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Asszony! Azt hiszem, hogy képtelenség lenne, ha mindazon javaslatra részletesen reagálnék, amely a Ház elő tt itt elhangzott - nem is tudom - körülbelül egy két és fél órás vitát követően. Egykét gondolatot szeretnék megosztani önökkel. Való igaz, hogy az előző ciklus két nagy jelentőségű törvénnyel jellemezhető, hiszen 1995ben elfogadásra került a környezetv édelmi törvény, 1996ban pedig a természetvédelmi törvény. A hulladékgazdálkodási törvény előkészítése már 1995ben elkezdődött, és úgy gondolom, hogy e ciklus egyik legfontosabb törvénye pontosan ez a törvény lenne. Azt hiszem, hogy az általános vita e sz akaszában szó sem lehet arról, hogy a kormány visszavonja e javaslatát. Elmondanám a tisztelt képviselő hölgyeknek, illetve uraknak, hogy az egyeztetés megkezdődött a tárca és a különböző frakciók között, a Magyar Szocialista Párttal is egyeztettünk, és ez az egyeztetés folyamatos. Valamennyi parlamenti párttal, illetve annak frakciójával természetesen megtörtént az adott törvényre vonatkozó folyamatos egyeztetés, hiszen nagyon sok javaslatot vagy módosító indítványt kell megtárgyalni, és ennek a szakmai ré szét a különböző szakértők bevonásával átbeszélni. (A jegyzői székeket dr. Szabó Erika és Kocsi László foglalják el.) A törvény bizottsági tárgyalásai során, és az általános vitában eddig elhangzottak alapján, valamint a beérkezett módosító javaslatok szer int az egyik kritikus pont az önkormányzati feladatok finanszírozásának a kérdése. A települési önkormányzatoknak a törvényben megfogalmazott új feladata a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megszervezése és folyamatos biztosítása az ingatlantulajdonosok számára. A feladat csak azoknak az önkormányzatoknak jelent újat, ahol eddig önkéntes alapon nem szervezték meg a hulladék elszállítását. Köztudomású, hogy ez a hazai lakosságnak körülbelül 15 százalékát jelenti, igaz - és ez sajnálatos tény , hogy a tel epülési önkormányzatoknak mintegy 50 százalékát. A feladat finanszírozása több forrásból tevődik össze jelenleg is, és a jövőben is e megoldást kell választani. Az önkormányzatoknak jelenleg is a központi költségvetés települési, igazgatási és kommunális e lőirányzataiból - amelynek nagyságrendje 15 milliárd forint évente - jelentős összegeket költenek a településtisztasági és hulladékgazdálkodási feladatokra. A jövőben mind a feladatvégzéshez szükséges beruházásokat, mind pedig az üzemeltetést egyaránt támo gatja a kormányzat, és ezzel egyidejűleg a lakosnak is részt kell vállalni a költségekből. A feladat ellátásához szükséges infrastruktúra, eszközpark, létesítmények biztosításához, illetve ezek beruházásához - ez lenne az egyik kérdéskör, amellyel foglalko znék - az önkormányzatok számára ugyancsak lehetőség van forrásbiztosításra több forrásból, mégpedig: a központi költségvetésen keresztül, úgynevezett igénybejelentéssel céltámogatási forrás nyerhető, a Környezetvédelmi Alap céltámogatásból pályázati úton biztosítható támogatás, az Európai Unió ISPAalapjából e célra felhasználható támogatás is elnyerhető, továbbá a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás és a területfejlesztési célelőirányzat e célra helyileg meghatározott része, valamin t a hitelfelvétel nyújthat fedezetet a feladat ellátásához. A törvényből kötelező feladat ellátásához, vagyis a működtetéshez a 2001. évi költségvetésben normatív támogatás kerül meghatározásra, amelyet az adott településen élők számára biztosított szolgál tatási színvonaltól függően, differenciáltan határoz meg a kormányzat, így a környezetvédelmi szempontból kívánatos magasabb szintű szolgáltatás értelemszerűen nagyobb
