Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
803 ne kötelezhesse, hanem kötelezze a hulladék termelőjét; vagy a hulladékkezeléshez használt technológia, anyag alkalmazását és forgalmazását alkalmassági vizsgához jogszabály ne csupán köthesse, hanem kösse is. Ezt a két kiragadott példát még számos továbbival tudnám kiegészíteni. A törvényjavaslatban meghatározott alapfogalmak köre hiányos, elsősorban azé rt, mert bizonyos fogalmi csoportok egyik tagja szerepel az alapfogalmak között, a párja viszont nem. Például a háztartásokból származó települési hulladék fogalmát meghatározza, az ipari hulladék fogalmát már nem. Szükséges lenne egyértelműen megfogalmazn i a szelektív hulladék fogalmát, hiszen szankciók fűződnek a szelektív hulladékgyűjtés megsértése esetén a hulladék kibocsátójára. A 12. § részletezi a fogyasztók kötelezettségeit. Ezek a törvényben előírt kötelezettségek túl általánosak, részletesebb kife jtésükre lenne szükség. Például az az előírás, miszerint a fogyasztó köteles a szervezett szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket igénybe venni, mást jelent a gyakorlatban egy kilométernyi távolság esetén, és mást a háztartás szomszédságában lévő hulladé kgyűjtő esetében. Pontosítani, a fogyasztó számára reális felkínált lehetőséggé kell változtatni ezt a parttalan kötelezettséget, hogy betartható legyen. A 15. és 16. § részletezi a hulladékbegyűjtésre és a hulladékszállításra vonatkozó jogszabályokat. Ez a szabályozás nem egyértelmű, és jogvitákra adhat alkalmat. Épp a napokban adott hírt a sajtó arról, hogy több önkormányzat szabálysértés címén kukázókat, azaz a szemeteskukák tartalmát szelektáló személyeket büntetett meg. Az önkormányzat indoka az volt, hogy a kukázók azért, hogy hozzáférhessenek a szemeteskuka aljának a tartalmához, általában kiborítják, felfordítják a kukásedényeket, és ezáltal szélesebb körletet is beszemetelnek. Több, az esettel foglalkozó napilap viszont azt a véleményét hangsúlyozta , hogy bárkinek joga van belenyúlni a kukásedénybe, hiszen a szemétről lemondott a tulajdonosa, és ha gondosan teszi a szemét átvizsgálását, akkor a kukázás mint alapvető emberi jog, nem feltétlenül jár a szemetelés növekedésével. Ehhez közel álló következ tetésre jutott az esettel foglalkozó egyik országgyűlési biztos is. Nos, a 15. § értelmezhető úgy is, hogy a kukázók a jövőben törvényt sértenek, mert a hulladékbegyűjtési tevékenység végzése környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött. De úgy is értelmez hető, hogy a kukázásnak nem a hulladékbegyűjtés a célja, azaz erre nem vonatkozhat a környezetvédelmi hatóság engedélye. Véleményem szerint nem lehet álszemérmesen kétértelmű ez a törvény, azaz vagy el kellene fogadni bizonyos engedélyek megléte esetén az ombudsman javaslatát, vagy egyértelműen tiltani kell ezt a tevékenységet. Míg a lakosság kötelezhető a szervezett szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket igénybe venni, addig a törvényjavaslat - nyilván figyelmetlenségből - a 21. §ban nem kötelezi erre az önkormányzatokat. Akár az a furcsa eset is előfordulhat, hogy a lakosok kötelesek különkülön gyűjteni a konyhai, papíros, üveg- vagy műanyag hulladékokat, ezt különkülön szépen elszállítják, és az önkormányzat hulladéktelepén akkurátusan egybeöntik. Amennyiben az ott élőket kötelezzük a szelektív hulladékbegyűjtési rendszer igénybevételére, akkor erre magától értetődően köteleznünk kell az önkormányzatokat is. A törvényjavaslat 25. és 26. §a a hulladékkezelési közszolgáltatási díjak szabályaival fogl alkozik. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság ebben a kérdéskörben több önkormányzat díjmegállapítását semmissé nyilvánította, és kinyilvánította azt az alkotmányos igényt, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatási díj összegének valóban a szolgáltatás nagys ágát kellene tükröznie. E döntések indoklása felidézi az Alkotmánybíróság egy korábbi állásfoglalását, amely szerint a településtisztasági szolgáltatás és a fogyasztó között polgári jogi viszony áll fenn, amelyre nézve a polgári törvénykönyv az irányadó. E szerint a díj nagysága nem lehet független az elszállított szemét mennyiségétől. Alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés mindeddig elmulasztotta a településtisztasági közszolgáltatás, például a szemétszállítás díjának megállapítására vonatkozó garanciális rendelkezések törvényi szabályozását - mondta ki az Alkotmánybíróság, és felhívta az Országgyűlést szabályozási feladatának 2000. június 30áig történő teljesítésére.
