Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - A növényvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz):
797 T isztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A február 10én kezdődött általános vitában világossá vált, hogy a növényvédelemről szóló törvényjavaslat a mezőgazdasággal kapcsolatos törvények közül talán a legfontosabb. A törvényben foglaltak jelentőségét az adja, hogy ma már nem lehet korszerű mezőgazdasági termelést végezni növényvédelem nélkül. Mindenki előtt ismeretes, hogy a termesztett növényeket károsító vírusok, baktériumok, gombák, állati kártevők é s gyomnövények ellen a tudomány jelenlegi állása szerint eredményesen védekezni legtöbb esetben csak növényvédő szerekkel lehetséges. Az is ismert tény, hogy a növényvédő szerek olyan kémiai anyagok, amelyek mérgeknek tekinthetők. Ebből következik, hogy a megvédendő növényekre kijuttatott szerek - ha nem szakszerűen kerülnek alkalmazásra - környezeti és társadalmi veszélyessége fokozódik. A magyar növényvédelmet irányító szakemberek ezt már az '50es években felismerték, és nagyszabású intézkedéseket fogana tosítottak. Csak gondoljuk arra, hogy dr. Nagy Bálint, az FM akkori főosztályvezetőjének javaslatára minden megyében és a fővárosban olyan modern növényvédőállomásokat építettek, és a hazai agráregyetemeken pedig posztgraduális képzésben olyan szakmérnökö ket képeztek ki, akikre méltán büszke lehet az ország. A mai Európai Unióba tömörült országok közül a valóban fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok - mint például Franciaország és Németország - növényvédelmi szakemberei már a '70es évek elején Magya rországra jöttek tanulmányozni a növényvédelmi szervezetünket. Csak egy példa: a mi országunk volt az első a világon, ahol 1969. január 1jén betiltották a hírhedt DDThatóanyagú szert, amely karcinogén hatásúnak bizonyult. Jelenleg mintegy 3500 növényvéde lmi szakmérnök él az országban, és közel 500 növényvédő szer van kereskedelmi forgalomban. A növényvédelmi szakembereknek köszönhető, hogy ma már olyan módszerekkel védjük a termesztett és dísznövényeinket, hogy a különböző növényvédő szerek környezeti és társadalmi veszélye egyre kisebb. Az új módszert integrált növényvédelmi módszernek nevezzük. (9.50) Manapság csak olyan élelmiszert lehet belföldi és külföldi piacon értékesíteni, amelyet integrált módszerrel védtek meg a károsítók ellen. A rendszerváltoz ással együtt járt, hogy nem minden növényállományban végzik növényvédelmi szakember felügyelete alatt a védekezéseket, ezért előfordulhat, hogy olyan mennyiségű növényvédőszermaradék, úgynevezett reziduum marad a fogyasztásra kerülő terményeken, amelyek h a látensen is, de károsak lehetnek mind az emberi, mind az állati szervezetekre. Hogy ennek a káros folyamatnak útját tudjuk állni, szükséges a növényvédelmi szakmérnökök korábban meglévő társadalmi tekintélyét visszaadni. Nézzünk szembe a kérdéssel! Hogya n lehetséges ez? Véleményem szerint - jövőre lesz 50 éve, hogy növényvédelemmel összefüggő kutatásokkal és szakmérnökök oktatásával foglalkozom - nem oldható meg másképpen, mint hogy a növényvédelmi szakembereket kamarába tömörítjük, más szóval: a szóban f orgó növényvédelmi törvénnyel együtt az Országgyűlés elé kerül a növényvédelmi kamarákról szóló törvény is. Ezeknek a szakmai kamaráknak a létjogosultságát mind a humán, mind az állatorvosi kamarák is elismerik és támogatják. Befejezésül még egy adatra sz eretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni: a világon termelt különböző takarmány- és élelmiszernövények durván 31 százalékát pusztítják el a különböző károsítók. Hála jó szakembergárdánknak, ez a szám nálunk lényegesen kisebb. Hogy csökkenteni t udjuk a károsítók által okozott kártételt, ezért is szükséges szakmérnökeinket szakmai kamarákba tömöríteni, hogy ezen keresztül gyorsan a legfrissebb információk birtokába juthassanak, és ezáltal úgy végezhessék a munkájukat, hogy annak környezeti és társ adalmi veszélye a legkisebb legyen.
