Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
64 Én azért szeretném azt mondani, hogy nagy valószínűséggel még a mai tudásunk mellett is nagyon hasonló vagy ezzel azonos folyószabályozást kezdtünk volna el. Csak arra kell gondolni, hogy például még a XVIII. században is a lakosság 40 százaléka halt meg mal áriában az alföldi térségben. Tehát arra kell gondolnunk, hogy ha ilyen katasztrófák elkerülése érdekében kell a folyó levonulását szabályozni, akkor bizony lehet, hogy ilyen eszközökhöz folyamodnánk, legfeljebb nem ilyen ütemben, nem ilyen léptékben. Bár hozzá kell tennem, hogy az eredeti tervhez képest lényegesen kevesebb átvágás történt végül mind a Tiszán, mind a Dunán. A másik, amit szeretnék mondani, hogy a mai napig a folyómeder, főleg a Tiszánál, vándorlómeder, tehát történik átvágás, történt tavaly is, ilyen értelemben új holtágak alakulnak ki folyamatosan, és majd az idő eldönti, hogy ezek jobban vannake kialakítva, mint 150 évvel ezelőtt. Nagyon fontosnak tartom - elhangzott itt, és bár szakmai vita, mégis muszáj szóba hoznom , hogy rendszeres, lassú, egyenletes vízátfolyást kell biztosítani. Biztos, hogy ez általában igaz, de általában azt mondja ma már mindenki, hogy az átöblítés technikája is szükséges korlátozott formában. Tehát nem jó csupán az egyenletes, rendszeres vízcsere, éppen ezért ne m olyan nagy baj, hogy bizonyos árvízi feladatokra felhasználjuk ezeket a holtágakat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Azok egy részéről, amiket Pap János említett, mi korábban már beszéltünk a bizottságokban. Lehet, hogy nem szép azt mondani, hogy ha nincs elegendő forrás, akkor vissza kell sorolni egy ilyen holtágat, de mégis sokkal tisztességesebbnek tartom, mint ha illúziókat kergetünk. Ugyanis ha ezt a holtágat besorolják, mondjuk, egy bölcs hasznosítású kategóriába, akkor ennek megfelelő feladatokat írnak elő a használójának és másoknak, holott e feladatnak vélhetően nem tudnak eleget tenni. Mert ahhoz is, amit Pap János képviselőtársam megfogalmazott, hogy szinten kell tartani dolgokat, ehhez is hatalmas mennyiségű pénz kell, a szinten tartáshoz is! Mondok egy példát: ha feltöltődés, áttöltődés veszélye fenyeget, akkor ezt nem szabad hagyni, mert ha hagyják, te ljesen elzáródik egy ilyen holtág több ponton, és akkor ott már tényleg egészen más holtágról van szó! A másik, hogy ne vezessenek bele csatornát, főleg szennyvizet ne. Azt szeretném elmondani, nagyon reális kívánság lenne, hogy szennyvíz ne kerüljön ezekb e a holtágakba, de mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ma még a Dunába, a Tiszába, az élővizekbe is nagy mennyiségben kerül be tisztítatlan szennyvíz, olyan folyókba, amelyek pedig ivóvízcélokat szolgálnak egyes településeken. Akkor ezt nehezen lehet elvár ni egyegy holtágnál például. A másik, hogy a mezőgazdaság hogyan hasznosítsa. A mezőgazdasági vízhasznosítás időszakhoz kötődő. Most, amikor itt a rengeteg belvíz, akkor a mezőgazdaság ebből nem tud hasznosítani semmit, hanem maga is ide vezeti a vizét, a mi vagy szennyvíz, vagy mezőgazdasági vegyszerrel szennyezett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy ezeket a kérdéseket kell átgondolni véleményem szerint. Elnézést kérek az idő túllépéséért. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Mega dom a szót Pap János képviselő úrnak, két percre. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Még Kovács Kálmán előző felszólalására szeretnék reagálni, nem az utóbbiakra, de hát ilyen a kétpercezés.
