Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
61 ember által mindenképpen meg nem zavarandó ökológiai környezetre, hanem például a holtágak jelentős részére is, úgy gondolom, ezzel nagyon nagy hibát követnénk el, mert akkor érezzük magunkénak ezt a természeti környezetet, ha avval a kapcsolatunk természetes. Márpedig az nem egy természetes kapcsolat, ha nem lehet bemenni, ha nem lehet legalább a hétvégi sétának, a hétvégi turis ztikának, egy belső turisztikának a célpontja egy normális, korlátozott, de egészséges környezetben. Mi tehát mindenképpen, még a szentély típusú holtágak esetében is, azt mondjuk, meg kell nyitnunk annak a lehetőségét, hogy egy rendezett, szervezett formá ban, tehát kulturált viselkedési formák között, nem motorizált eszközökkel, de föltárva legyen, és mindenki előtt nyitott legyen. Azt hiszem, ez eltér attól, amit itt az előbb hallottunk, és azt gondolom, hogy ebbe a szemléletbe belefér az, hogy a szentély típusú holtágakon kívül a többinél igenis egyértelműen fölmerül és pozitív értelemben tudom felhozni a jóléti hasznosítást, és pozitív értelemben hoznám föl a gazdasági hasznosítást is. Még egyszer: egy olyan kényes egyensúlyra gondolok, amikor nem rablóg azdaságot folytatok, amikor a szennyezés mértéke nem olyan, ami valóban veszélyezteti annak a holtágnak az életét, de amely közel hozza a környező lakosság számára, közel hozza, és valóban értékké teszi a szemében. Mert egyébként, ha őtőle elzárom, akkor n em képez valódi értéket a szemében, és akkor nem lesz meg a társadalmi forrása annak a nagy igénynek, ami itt le van írva. Mert - és ez az utolsó gondolatom - nagyon helyes, hogy megfogalmazunk igényeket a holtágak rehabilitációjával kapcsolatosan, csak mi ndenkinek a figyelmébe ajánlom a 4/c pontot; azt hiszem, ez tükrözi az egész feladatot, ami előtt állunk. Ez így szól: "A tárcaközi bizottság előzetesen vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az országban található valamennyi holtág rehabilitációs költsége becsülhetőe." A lehetőségét, hogy egyáltalán meg tudjuke becsülni annak a nagyságrendjét, hogy mennyit kellene rákölteni abból, ami nincs. Tehát valami olyasmiről beszélünk, hogy mérjük föl, előtte kategorizáljuk, és ha a kategóriáknak meg akarunk feleln i, akkor egyáltalán becsülhetőe ennek az igénye - hasraütésre mondom , mondjuk, 600 milliárd forinttal vagy 300 milliárd forinttal. Ha tehát ilyen nagyságrendű - márpedig körülbelül ilyen nagyságrendű - feladat előtt állunk, ilyen nagyságrendű feladatot tűzünk magunk elé, akkor én azt hiszem, nem sok sikert fogunk elérni, nem leszünk eredményesek, mert olyan irreális a célkitűzés, amiből nem fog megvalósulni semmi sem. Tehát én hajlok arra, amit előttem képviselőtársam már mondott, hogy talán a kategorizá lásban, az egyes holtágak besorolásában figyelembe kellene venni a gazdasági, anyagi szempontokat is, és olyan célt kellene kitűznünk magunk elé, a másik oldalról pedig olyan lehetőségek előtt kell megnyitnunk - ha korlátozott formában is - a kaput, hogy e gyensúlyba kerüljenek valamilyen mértékben a ráfordított eszközök, a társadalmi igény és - mondjuk így - egy nagyon fontos, jövőbe tekintő, a környezetünket megvédő szemlélet. Ennek a kettőnek kell valahogyan egyensúlyba kerülni, különben ez a határozati j avaslat nem éri el a célját. Úgyhogy azzal szeretném zárni a gondolataimat, hogy ez a határozati javaslat mindenképpen tükrözi, hogy a '97es, nagy többséggel megszületett parlamenti döntés helyes volt; majdnem azt mondom, hogy kicsit későn is, talán a 24. óra után született, de mégis helyes volt, hogy meghoztuk. Azóta a legfontosabb lépések megtörténtek: a tárcaközi bizottság kijelölése, a holtágrehabilitációs általános és átfogó irányelvek, a szentély típusú holtágak kijelölése és átadása az illetékes ne mzetiparkigazgatóságoknak. Ami azonban kevésbé, az az, hogy hogyan is fogjuk megvalósítani a jövőben, és hogy reális célokat tűzzünk ki. Ezért én azt szeretném kérni a parlamenttől, hogy az olyan típusú módosítást, ami a célokat egy kicsit a realitás köze lébe hozza, azt majd támogassa. Ilyen típusút kívánunk benyújtani. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
