Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 29 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
562 Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, MIÉP, "A villamosenergiaipar privatizációja és az ÁPV Rt. szerepe - múlt, jelen és jövő" címmel. Tessék! BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisz telt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ÁPV Rt. február 11ei közleményéből értesülhettünk arról, hogy a vagyonkezelő szervezet még decemberben peren kívül megállapodott a német RWE és EnBW részvénytársaságok alkotta konzorciummal a Mátrai Erőmű privatizá lásáról 1995. december 7én kötött megállapodás érvénytelenítéséről, az eredeti állapot visszaállításáról. Az ÁPV Rt. visszafizetett 26 millió dollárt és annak kamatait, összesen 30 millió 160 ezer dollárt, mert a megállapodásban szereplő bükkábrányi erőmű egyelőre nem valósul meg. Az előzményekhez tartozik, hogy a kérdést vizsgáló parlamenti bizottság megállapította, hogy "a különmegállapodás jogszerűsége, törvényessége erősen megkérdőjelezhető", a felelősöket azonban nem nevezte meg. Javasolt peren kívüli megállapodást. Ez súlyos szereptévesztés, hiszen nem döntőbírónak kérte fel az Országgyűlés ezt a bizottságot, hanem az ügy teljes mértékű feltárására. Az illetékesek ma a közvéleményt félrevezetve arról beszélnek, hogy a megállapodás tárgya csupán a bükk ábrányi erőmű megépítésének lehetősége volt, s ezért fizetett 26 millió dollárt a német fél. Mivel az erőmű nem épül meg, a felek úgy bontottak szerződést, hogy az eredeti állapot visszaállításáról döntöttek. Ez nem így van. Az összességében 100 milliós vé telárat tartalmazó megállapodásnak három tétele volt. Első: a Mátrai Erőmű megvételre ajánlott részvénycsomagjáért 74 millió dollár alapesetben, ez teljesült. Ugyanennek a részvénycsomagnak ellenértékeként további 26 millió dollár, ha - második tétel - a v ásárlók lehetőséget kapnak az ELMŰ és az Émász regionális áramszolgáltatók megvásárlására. Ez a kettő is teljesült. Természetesen ennek az ígérvénynek szerződésbe foglalása súlyos megsértése volt a privatizációs törvénynek. A harmadik tétel, a bükkábrányi erőmű létesítése, egyelőre nem teljesül. Ha azonban az erőmű később megépül, a dolgok mostani állása szerint azt az RWE építheti meg. A Mátrai Erőmű részvényeinek megvásárlásával ugyanis a tulajdonos hozzájutott a bükkábrányi lignitbánya feletti rendelkezé si joghoz is, és ezen a megállapodás felbontása nem változtatott. A felmerülő kérdések: miért kellett visszafizetni kamatostól a 26 millió dollárt, mikor a megállapodásban foglaltak döntő részben teljesültek? Miért nem kezdeményezte a jelenlegi kormányzat ennek a szűk másfél oldalas megállapodásnak, jogszabályellenes pontokat tartalmazó fércműnek a semmissé nyilvánítását? A szóban forgó megállapodás megkötésének másnapján, december 8án írták alá a Mátrai Erőmű törzsrészvényei tárgyában az adásvételi megáll apodást. Ennek egy lényeges kikötése: a szerződés felváltja a felek minden korábbi írásbeli és szóbeli megállapodását, megegyezését, tárgyalását és megbeszélését. Természetesen ennek aláírásával az előző napi megállapodás is érvényét vesztette. Ezt megerős íti az a tény, hogy később az RWE elindult a bükkábrányi erőművel a kapacitástenderen, vagyis alávetette magát jogilag a versenynek, közvetve elismerve, hogy ez a megállapodás nem érvényes. Érdekes adalék, hogy az ÁPV akkori vezetői közül Kocsis István ez év január 1jétől az Émász általános igazgatója, ezt megelőzően Németországban a tulajdonos RWEnél szerzett tapasztalatokat, megfelelő ösztöndíjjal. Ez persze nem egyedi eset, Künszler Béla privatizátor is felmentést kapott Csiha Judit miniszter asszonytó l, hogy beülhessen a franciáknak eladott Édász Rt. vezérigazgatói székébe. Tisztelt Képviselőtársaim! Melyik privatizációs szerződést kellett volna a kormánynak a Fideszprogramban vállaltak alapján felülvizsgálnia, ha nem ezt? Az emlékezetes
