Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 11 (120. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
499 területén nem egy lépésben, hanem fokozatosan, több lépésben tesszük meg. Egyetértés mutatkozott abban, hogy amit ez a törvénymódosítás ez irányban megtenni akar, azt mindenki támogatja, és azzal a két fő lépéssel is mindenki egyetért, amit most ez a törvényjavaslat még nem kíván megtenni, hanem majd csak a következő. Így tulajdonképpen mindenki egyetértett azzal, hogy a magyarországi szigorúbb vámbiztosíték- és vámfizetési rendszer oldása nem most t örténik meg, valamint azzal is, hogy a vámszabad területek nagy száma sem ezzel a törvényjavaslattal kerül csökkentésre vagy eltörlésre. Én most a felszólalásomban tulajdonképpen egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez a vámszabad területek ügye, t ehát egy olyan üggyel, amelynek a változtatását nem ez a törvényjavaslat kívánja megvalósítani, de amelynek a változtatása egészen nyilvánvalóan a csatlakozás időpontjáig megteendő. És hogy miért ezzel a kérdéssel, annak az az oka, hogy talán ez a legneura lgikusabb kérdés az összes vámügyet érintő jogharmonizációs terület közül. A legutóbbi országjelentés egy szakaszt szentel a vámszabad terület kérdésének, és a következőképpen rögzíti az Európai Bizottság véleményét erről az ügyről: Magyarországon nagy szá mú vámszabad terület található - körülbelül 110 , bármely vállalat kérheti vámszabad terület létesítését Magyarországon, és néhány vámszabad területen csak egyetlen vállalat működik. A vámszabad területek elterjedt használata, valamint az ezekre vonatkozó szabályozás nem kompatíbilis az acquisval vagyis a közösségi joganyaggal, joggyakorlattal. Kiérződik ebből a megfogalmazásból, hogy igen jelentősen helyteleníti az Európai Bizottság a magyar gyakorlatot, olyannyira, hogy tulajdonképpen még a megfogalmazá s hangulata is igyekszik olyan érzést kelteni, hogy a számukra rossz magyar gyakorlatot igyekeznek egy még rosszabb, a valóságosnál rosszabb hangulattal bemutatni, mert abból a megfogalmazásból, hogy bármely vállalat kérheti a vámszabad területet, azt lehe t kiérezni, mintha bármely vállalat meg is kapná. Holott jól tudjuk, hogy nyilvánvalóan nem arról van szó, hiszen noha az EUban csak körülbelül 30 vámszabad terület van, Magyarországon pedig 110, és ez valóban jelentős diszkrepancia, azért nem arról van s zó, hogy itt bárki vámszabad területet létesíthet, hiszen annak feltételei vannak. (Kocsi Lászlót a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.) Feltétel például, hogy magyarországi székhelyű legyen a cég, hogy vámszempontból megbízható legyen a cég, ho gy az adott cég biztosítsa a vámellenőrzést és a vámellenőrzés feltételeit, hogy a statisztikai megfigyelés tiszta legyen és átlátható, hogy képes és hajlandó legyen vámbiztosítékot állítani; szóval, feltételrendszerhez köti a magyar szabályozás a vámszaba d területek létesítését. De ennek ellenére kétségtelen, hogy az európai gyakorlattól eltérően mi ezt sokkal szélesebb körben használjuk. És oka van annak, hogy használjuk. Ennek az az oka - nyilván a gazdasági érdekeink így kívánják , hogy a külföldi tőke bevonás ezáltal jelentős mértékben aktivizálható, és az országba eddig beáramlott 22 milliárd dolláros külföldi tőkebefektetés igen jelentős része vámszabad területeken keresztül realizálódik. Tulajdonképpen mi is az a vámszabad terület, amiről beszélünk? Én itt idézném a Pénzügyminisztérium meghatározását, amely azt mondja, hogy "a vámszabad terület a vámterület elkülönített része, amelyre nem alkalmazandók a vám, deviza- és külkereskedelmi szabályok, továbbá azt, a forgalmi adózást szabályozó törvények i s külföldiként kezelik". A vámszabályok azonban alkalmazásra kerülnek a vámszabad területre bevitt építési anyagokra, épületgépészeti és fenntartási eszközökre, illetve a vámszabadterületi termelési célon kívül felhasznált vagy elfogyasztott vámáruk eseté ben. Rövidebben tehát arról van szó, hogy a vámszabad területre bevitt termelőeszközök vám- és áfamentesek, és ez önmagában elég lendítő erő ahhoz, hogy sok külföldi beruházó képzeletét megragadják és Magyarországra jöjjenek. (12.00) Ez nekünk hasznos, és ezt a gazdasági hasznot a lehetséges legutolsó pillanatig, a csatlakozás pillanatáig meggyőződésem szerint fenn kell tartani. Miért? Azt hiszem, ha jól érvelünk, az Európai Unió is elfogadhatja az érveinket.
