Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 11 (120. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
485 A liberalizmus szándékával kell magyarázni azt a tényt, hogy a törvény lényegében változatlan jogcímekkel őrzi meg a kedvezmények és a mentességek körét. A törvény a halaszt ott vámfizetési engedélyek esetén csak a jövedéki termékek körére szigorítja meg a feltételeket, ámbár az egyéb esetekben is elég magas összegű garanciát kíván meg, mely csökkenő tendenciát kell hogy mutasson. A gazdálkodók likviditási helyzetén való mérle gelési lehetőségeket segítik a különböző fizetési kedvezményes rendszerek kialakítása és azok rendszeres használata, részletfizetések, garanciák, biztosítékok. A gazdasági szabályozást elősegítő szakaszok beépítése a vámtörvénybe az integrációs partnerek r észéről közgazdaságilag érthető, azonban mérlegelni szükséges a Magyarországon befektető harmadik országok külföldi érdekeltségeinek szempontjait is, amelyek az adott jogszabályi környezet tanulmányozása alapján döntöttek itteni befektetéseikről. A törvény a termelési típusú nemzetközi gazdasági együttműködés feltételeit is az EU vámkódexéhez hasonlóan szabályozza. Az EU gyakorlatából jól ismert, kifinomult külgazdasági szabályozó elemként került be a vámtörvénybe a szakosított vámkezelő helyek, vámfőhivata lok szélesebb körű alkalmazásának lehetősége is, sőt az ellenőrzési szempontból kifejezetten nagyobb kockázatúnak minősített áruknál a vámkezelések szakosított vámkezelő helyekre történő terelésének kötelezettsége. E törvényi elem szabályozási és piacvédel mi szerepe vitathatatlan, indokoltságát a szerződéses partnerekkel sikerült elfogadtatni, és a megkezdett folyamat most, a jelen törvényben folytatódik. Véleményünk szerint helyesen járt el a kormány, amikor erre az elhatározásra jutott, annál is inkább, m ert a mostani, előttünk lévő tervezetben olyan elemeket is találunk, amelyek közelítést jelentenek az EU vámkódexében megfogalmazottakhoz. Ezzel egy időben megtaláljuk azokat a szervezeti változásokra való utalásokat, amelyek szigorítani akarják az ellenőr zést, ugyanakkor valamivel egyszerűsítik a különböző vámeljárásokat. A tervezetben megjelenik a fővámhivatal fogalma és a regionális struktúra kiépítése is. A fővámhivatal a megyeszékhelyeken működő vámhivatal, amely vámigazgatási, különösen az egyszerűsít ett eljárások során kiemelt feladatokat lát el; új fogalom az intézési vámhivatal, amely az egyszerűsített vámeljárások során a fővámhivatal által kiadott, az engedélyben meghatározott feladatokat látja el. A rendelettervezet előnye, hogy a különféle raktá rozási eljárásokat és formákat egyszerűsíti, és azokat az EU szabályai szerint rendezi. A szabályozásnak ez a módja nagymértékben segíti azoknak a cégeknek, vállalkozóknak a munkáját, akik aktív feldolgozási szerződéssel rendelkeznek. A törvénytervezet a r aktározási engedélyek kiadását is egyszerűsíti, az engedélyes a területileg illetékes vámhivatalhoz, illetve a fővámhivatalhoz kell hogy benyújtsa kérelmét. Lényegesen egyszerűsíti a törvény a raktározási szabályokat, most lehetővé teszi a raktárközi átszá llításokat a vámraktárok között úgynevezett árutovábbítási vámeljárás nélkül, ezzel az indokolt és termelési célokat szolgáló szállítási és várakozási idők a minimálisra csökkennek, vagy azok a tényleges útidőre szorítkoznak abban az esetben, ha a vámraktá rokat ugyanaz a szervezet üzemelteti. Könnyítés továbbá az is, hogy ha az engedélyes valamilyen kötelezettségszegést vét, amely rajta kívül álló ok miatt is bekövetkezhet, akkor az engedély visszavonását követően csak hat hónap elteltével kaphat újra raktá rozási működési engedélyt. Az MDF frakció a hathónapos kivárási időt rövidnek tartja az előterjesztővel szemben, mert a törvény általában szankcióként a 12 és 24 hónapos kivárási időket tartalmazza. Vitathatatlanul pozitívként kell értékelni azt, hogy a tö rvény eltörli a statisztikai illetéket, és megszünteti a vámkezelési díjat. Ez az intézkedés terhet jelent a költségvetésnek, mert pótolni kell ezt a kiesést, ugyanakkor a vállalkozók az éves vámforgalmuk 3 százalékával kisebb összeget fizetnek be a 2000. évben. Ebből is látható az a tény, hogy a törvénytervezet szelleme jobbító, ami a mindennapi tisztességes kereskedelmi munka és az azokat végző cégek és vállalkozások munkájának egyszerűsítését kívánja szolgálni.
