Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
49 1996ban? - mármint szocialisták és szabad demokraták, mert a Fidesz nem támogatta, nem szavazta meg ezt a törvényjavaslatot annak idején. Azért, mert olyan megoldást kerestünk, ahol azokra a célokra, elsősorban a civil szerveze tek és az egyházak finanszírozására, ahol szükség van állami pénzre - ma, ezerkilencszázkilencvenvalahányban még, bár hosszú távon azt szeretnénk, ha a polgárok maguk finanszíroznák ezeket a célokat , de nemkívánatos, hogy az állami szervek döntsenek, se m az, hogy a parlament döntsön, sem az, hogy a kormány döntsön, mert olyan intézményekről, olyan társadalmi szerveződésekről van szó, amelyeknek a létéhez hozzátartozik a mindenkori államhatalomtól való függetlenség - és ilyen céloknak elsősorban a civil s zervezeteket és az egyházakat tekintjük, bizonyos értelemben kulturális és tudományos célok is ide sorolhatók, bár ez már problematikus ; tehát az volt a cél, hogy itt teremtsünk egy olyan formát, ahol a finanszírozás, a pénz állami pénz, de a döntéshozat alt átengedjük a polgároknak. És így választottuk ki többkevesebb sikerrel azokat a célokat, amelyeket ide besorolunk. Azt gondolom, hogy egy nagy állami beruházás nem ide való, nem ilyen cél. Semmi baj nem történik akkor, ha erről a költségvetésről döntő Országgyűlés meg a kormány maga dönt. Tehát a lényegénél fogva nem ide való. Mi a valóságos helyzet ennek a rendszernek a működésével? Itt többen mondták azt, hogy a polgároknak csak a fele rendelkezik. Tévednek: a felénél jóval kevesebb rendelkezik. Amió ta ezt a rendszert 1996ban elhatároztuk és '97től bevezettük, az első 1 százalékról évről évre az adófizető polgároknak körülbelül az egyharmada rendelkezik. Itt vannak előttem a számok. Az első évben valamivel több mint 1 millióan rendelkeztek; tudják v alamennyien, hogy több mint 4 millióan fizetnek személyi jövedelemadót, tehát akkor még alig egynegyede volt az, aki rendelkezett. Az 1998as bevallásoknál 12 százalékkal emelkedett a rendelkezők száma, '99ben már nem emelkedett, hanem valamelyest csökken t. Ugye, hozzájött a második 1 százalék '98tól. Abban, hogy '98ban emelkedett, valószínűleg szerepet játszik az, hogy az egyházaknak külön lehetett rendelkezni, és a nagy egyházak is meg általában az egyházak erős propagandát folytattak, hogy a javukra r endelkezzenek az adófizetők. Ez behozott annyi adófizetőt talán az első 1 százalékhoz is, hogy ez 12 százalékkal nőtt. 1999ben már nincs emelkedés. Tehát úgy tűnik, hogy elég stabil az adófizetőknek az a kevesebb mint egyharmada, aki ezt a lehetőséget egy általán igénybe veszi. A következő kérdés: arról beszéltünk itt, hogy az első 1 százalék kedvezményei között ott vannak egyfelől az alapítványok és civil szervezetek, társadalmi szervezetek, másfelől pedig beletettünk különféle országos intézményeket, közg yűjtemények, Akadémia, alapprogramok, színházak s a többi. Az az érdekes, hogy a rendelkező adófizetőknek '97ben 87 százaléka, '98ban 90 százaléka, '99ben 91,5 százaléka a társadalmi szervezetek, alapítványok javára rendelkezett, és ezen nagy országos c élok részaránya 10 százalék alatt maradt, tisztelt képviselőtársaim! Tehát az adófizető állampolgárok nagyon is egyetértenek azzal az eredeti törvényhozói szándékkal, hogy a civil szférának és a második 1 százaléknál az egyházaknak jusson ez a pénz, és nem akarnak tőlük távol álló, nagy országos célokra adakozni - legalábbis ezt mutatják a számok. Úgyhogy én azt gondolom, hogy félreértése ennek a rendszernek az a szándék - még akkor is, ha az első hatpárti egyeztetésen minden párt jelen levő képviselője ezt támogatta , félreértése a rendszernek az a gondolat, ami ebben a törvényjavaslatban meghúzódik. Mi történhet, tisztelt Országgyűlés, ha az Országgyűlés többsége ezt a törvényjavaslatot elfogadja? Két dolog lehetséges, itt erről többen beszéltek a mai vit ában. Az egyik, hogy ugyanannyian, lényegében ugyanannyian rendelkeznek a jövőben is, és elég nagy a valószínűsége annak, hogy ez így fog történni annak alapján, ami az elmúlt három évben tapasztalható volt; és akkor az történik, hogy ha egy nagyon intenzí v kampány lesz a Budapest Sportcsarnokhoz történő adóátirányítás mellett - szándékosan ezt a szót használom és nem beszélek felajánlásról vagy adakozásról, mert senki sem a saját pénzéről rendelkezik itt, hanem a költségvetés pénzéről , akkor valamivel ke vesebb pénz jut más célokra. Ez az egyik lehetőség.
