Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 10 (119. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
450 elhúzták a törvény megjelenését, és ez az egyik oldalról sajnálatos, de én és az SZDSZfrakció a másik oldalról még inkább sajnálatosnak érezzük, hogy ezekre a kérd ésekre véleményünk szerint nem sikerült a legjobb válaszokat megadni, ennyi év után sem sikerült gyakorlatilag a három előbb említett kérdés egyikét sem megoldani. Hátulról kezdeném, az Európai Unióval konform támogatási rendszer vonatkozásában. Előttem va n az Unió szabályozása, és ennek az 1991. június 20ai tanácsi rendelkezésnek az anyaga, amely a címe és a tartalma szerint tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyeknek a tárgya a tagországok eljárásmódja a közösségi szolgáltatások fogalmához kapcsolód ó kötelezettségek esetén a vasúti, a közúti közlekedés és a belvízi hajózás területén. A belvízi hajózást kiemelten kezeli az Európai Unió, ez az anyag is kiemelten kezeli, és jelentős jogi lehetőséget biztosít, sőt szinte kötelezettségeket állapít meg az országok számára, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és nyújtsanak az Unióval konform módon támogatást a belvízi személyszállítás vonatkozásában. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, ez a törvénytervezet ezzel mindenképpen adós, és ez nagyon súlyos fogy atékossága, hogy az Európai Unióval harmonizált közcélú személyszállítást mint szolgáltatást sem önálló törvényben, sem e törvényben nem tudta megoldani. (13.10) A második jelentős hiányossága: a soksok és elhúzódó bírósági jogértelmezés után, úgy érzem, az elénk beterjesztett anyag a kikötők és a hajóút vonatkozásában egy hosszú vita után egy, véleményünk szerint nem tökéletes, sőt nem helyes megoldást javasol számunkra. A közforgalmú kikötők esetében azt a döntést hozta a kormányzat, hogy kiemeli a kizár ólagos állami tulajdon köréből és lehetővé teszi, hogy közforgalmú kikötőt nem kizárólagos állami tulajdonban lehessen üzemeltetni. E kérdéskör ilyen értelmű törvényi lezárását meg kellett volna előznie egy olyan tanulmány készítésének, amely igazolta voln a, hogy más formában nem oldható meg a közforgalmú kikötők EUkonform és hatékony fejlesztése. Ez elmaradt. A nagyobbik baj mindemellett az, hogy e döntésnek megfelelően a koncessziós törvény hatálya alól is kikerül. Eddig ugyanis legalább azt elmondhattuk , még ha nem is túlságosan nagy eredményt hozóan, hogy az általános európai szokásnak megfelelően a nemzetközi kikötők - és itt idézőjelben mondom a kikötőket - vízi kikötő, légi kikötő, vasúti kikötő, tehát főpályaudvarok kizárólagos állami tulajdonban va nnak, és természetesen a koncessziós törvény adta lehetőségek szerint bizonyos feltételek mellett ezek üzemeltetésre átadhatók. Ezzel nem harmonizál most az a megoldás, hogy kikerül a kizárólagos állami tulajdonból - ez még elfogadható, ha indokolt gazdasá gilag, sőt akár támogatandó , de hogy ezek után a kizárólagos állami tulajdonban mégis bennmaradt kikötők nem adhatók koncesszió formájában üzemeltetésbe, mert a koncessziós törvény hatálya alól kikerül, úgy érezzük, ez mindenképpen elhamarkodott és rossz megoldás. Ráadásul az Unió semmiképpen nem igényli ezt tőlünk, másrészt pedig azt hiszem, az érdekeinket sem ez szolgálja. A harmadik gondolat, hogy a piacvédelem és liberalizáció más vonatkozásban, azt hiszem, helyes megoldást talált. Tehát úgy érzem, ho gy ott a frakciónknak igazán komoly észrevétele nincs. Akkor most néhány, úgymond, részletkérdés - azt hiszem azonban, a miniszter úr meg fogja látni, hogy ezek valójában nem részletkérdések. A kikötőkről már ejtettem szót. Mi módosító indítvánnyal szeretn énk legalább annak a lehetőségét fenntartani, hogy a koncessziós törvény hatálya alól a kizárólagos állami tulajdonban maradó kikötőket ne vonjuk ki, úgysem vonatkozik a koncessziós törvény a nem kizárólagos állami tulajdonú kikötőkre. Ennek természetesen a jogi buktatóit mi is érezzük, és ezért gondoltuk elhamarkodottnak ezt a döntést. De azért a koncessziót mint lehetőséget nem vetnénk el, és nem kívánjuk ezt a szektort a koncesszió adta lehetőségtől mint befektetési lehetőségtől megfosztani. A második go ndolatkör a hatóság szerepe és mértéke ebben az anyagban. Úgy tapasztaltuk, hogy igenigen jelentősen, a szükséges feladatánál lényegesen nagyobb mértékben jelen van a hatóság. Több mint tíz módosító indítványt kívánunk majd beadni annak érdekében, hogy ah ol nem látjuk szükségesnek, ott a hatóság jelenlétét csökkentsük. Például általában véve a kikötőrendet a hatóság
