Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
3567 médiakuratórium még mindig csonka, ami az Európai Unió tagjelöltjeinél hátrányt jelent. Úgy érzem, az Európai Unió nagykövete a nyilatkozatában ismét nem mutatott kellő tájékozottságot, mert meg kellett volna mondania, hogy a kuratórium csonkasága nem a kormány, hanem az ellenzék hibája, és bár nagyon fontos, hogy teljes legyen, de annál sokkal f ontosabb lenne, ha a Kossuth Rádió Krónikája a politikai híreiben ne lenne csonka, teljes, tárgyilagos lenne. Mondhatjuk jelen esetben - tisztelet a kivételnek , a tárgyilagossága béna. Akármit tesz a kormány vagy tervez, már a forróvonalon ott van a Szab ad Demokraták Szövetsége vagy legtöbbször a Magyar Szocialista Párt, s leértékeli azt, amit a kormány még csak tervez. Így volt a gyógyszerárak megállapításánál is. A kormánynak jelentős erőfeszítése volt, hogy megakadályozza a gyógyszerárak emelkedését, d e már az MSZP nyilatkozott, hogy ez későn jött és felelőtlen. Először is nem tudom, hogy ami jó, az miért felelőtlen és miért jött későn, és ha későn jött, miért nem jó, de ettől függetlenül nem a kormány nyilatkozott utoljára, hanem megint az ellenzék. Ez t általában a Kossuth Krónikában szóvá teszem, és szabadna mondani, megegyezést tudok kötni a szerkesztőkkel vagy munkatársaival, így P. Szabó Józseffel is és hasonló gondolkodásúakkal. Nem így jártam a gyógyszerárak emelkedésénél, ahol Ney György olyan fe ldúlt állapotban válaszolt, hogy úgy éreztem, mintha a Kádárrendszer egy szellemisége jött volna a telefonhoz, aki nem bírja el azt, hogy valaki bírálatot mondjon, hanem csakis a dicséretre és a hódolatra számít. Nem lesz addig, igen tisztelt Országgyűlés , rendszerváltozás, amíg a nagyhatalmú rádióhírszolgálatban, a Kossuth Krónikában nem lesz tárgyilagosság! Vegyenek példát Kerekes Andrásról, a moszkvai tudósítóról, aki valóban tárgyilagosan és ráadásul szép magyar nyelven ad riportokat. A másik, amiről szólni akarok, a jó hírek és a rossz hírek. Igen tisztelt Országgyűlés! Aki hallgatja a Kossuth Krónikát, mint én, hallgatja az autószerencsétlenségeket, a kamionösszeütközéseket, a maffiákat, a korrupciót, az az érzésem, hogy nem egy szabad országban éle k, hanem a maffiák és a bűnözők világában. Kérdezem én: nincsenek jó hírek? Nincsenek felemelő események? A közelmúltban a munkaügyi minisztériumban jártam, s a miniszter úr mondotta, hogy menjek be egy koccintásra a tárgyalóterembe. Bementem, koccintottun k, kérdeztem: mire? Azt mondják, Pulay Gyula negyvenötéves államtitkárnak a kilencedik gyermeke született. Kérdezem: nem érne ez meg egy félperces hírt? És nem érdemelne meg minden édesanyának és édesapának a neve, akinek a negyedik vagy következő gyermeke i születnek? Nincs szükségünk felemelő és jó hírre? Szerencsére vannak olyan riporterek, mint Vass István Zoltán, aki a nagy tiszai árvíz idején, a ciánozás idejében azt mondja egy reggeli hírében: "Megjelentek a Tisza fölött a fecskék." Tizenöt másodperc, és máris az ember kicsit derűre kelt. Az, amit javasolnék a Kossuth Krónikának, hogy olyanok foglalkozzanak hírekkel, akik meglátják a magyar nép jó tulajdonságait, meglátják a jó eseményeket, akik tudnak egypár másodpercben ebben a rengeteg forgalmas és tragikus korszakban is, amikor a szerencsétlenségek tömegeit halljuk, egy kis derűt adni, egy kis jót adni, mert szükséges az, hogy olyan szerkesztők és munkatársak legyenek, akik nem állnak meg a régi Kádárrendszer politikai siralomházában, hanem néznek a magyar nép jövőjére, bíznak hazánk jövőjében, tehát tudnak a nagyon nehéz korszakokban is jót, szépet, nemeset adni, és bíznak a hazájuk jövőjében. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) (18.40) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány képviselő je nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Végül napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Miután rutinos napirend utáni felszólalóról van szó, azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy öt perc áll a rende lkezésére.
