Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - A közúti közlekedés előéleti pontrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója:
3510 A közúti közlekedés előéleti pontrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közúti közlekedés előéleti pontrendszeréről szóló törvényjavasl at általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/2663. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2663/14. számokon kapták kézhez. (Több képviselő elhagyja az üléstermet.) Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünetet rendelek el. Kérem, aki nem akar részt venni a vitában, az csendesen hagyja el a termet! (Rövid szünet.) (14.10) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. És kérem a képv iselő hölgyeket és urakat, hogy csendesebben hagyják el a termet! A miniszter úré a szó. DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számunkra a legfontosabb az ember, az emberi é let megóvása, az emberhez méltó körülmények megteremtése. Nem azért építünk kórházat, mert azt betegekkel akarjuk megtölteni, hanem azért, hogy ha valaki beteg lesz, meg tudjuk gyógyítani. Nem azért építünk gátakat, hogy korlátozzuk a folyót, hanem azért, hogy védjük a városokat, a falvakat, a termőföldeket. És nem azért szabályozzuk a közlekedést, hogy akadályozzuk a forgalmat, hanem hogy megfeleljünk a felgyorsult világ követelményeinek, és növeljük a közlekedők biztonságát. Az utakat sokan a legveszélyes ebb üzemnek tartják, és azt gondolom, ez így is van. Szomorú adatok bizonyítják, hogy Magyarországon a sérüléssel járó közlekedési balesetek száma öt év átlagában megközelíti az évi 20 ezres nagyságrendet, a halálos balesetek száma éves átlagban meghaladja az 1300at, ez pedig öt év alatt közel 7300 halottat és csaknem 130 ezer sérültet jelent. Az esetek döntő többségében az ártatlanok, a vétlenek halnak és sérülnek meg, azért, mert a szabályok betartását másról is feltételezik, és teljes mértékben felkészü letlenek, kiszolgáltatottak az ütközés pillanatában az úton, a buszmegállóban vagy éppen a járdán sétálva. Öt év alatt több mint 7 ezer halott. Egy kisváros teljes lakossága ötévenként meghal - kimondani is szörnyű. És akkor még nem beszéltünk a 130 ezer s érültről. Nem szóltam az árvákról, a csonka családokról, az összetört emberi sorsokról. Nem szóltam arról a hatalmas veszteségről, ami az országot éri az elvesztett szellemi tőke, az alkotóerő miatt. A közlekedési pontrendszert bevezetni szándékozó törvény javaslat megalkotásának szükségességét az a tény indokolja, hogy a jelenlegi szabályok nem alkalmasak a közlekedés biztonságának további jelentős javítására. A tapasztalatok szerint a közlekedési balesetek közel 20 százalékát gyorshajtás okozza, ami szinte kivétel nélkül tudatos és szándékos elkövetést feltételez. Az előzés és az irányváltás szabályainak megsértésekor valószínű a szándékosság, de annak már a figyelmetlenség is oka lehet. E két kategória részaránya további 25 százalékot mutat. Az elsőbbség m eg nem adásával a balesetek 23 százaléka történik meg. E három kategóriába a balesetek közel 70 százaléka tartozik. Az adatok alapján bizonyítottnak látom, hogy a közlekedési balesetek döntő többsége sokkal nagyobb mértékben függ az emberektől, mint az inf rastruktúra és a gépjárműpark állapotától. A közlekedők magatartásának befolyásolása nem csak neveléssel és szankciókkal lehetséges. A törvényjavaslat egy olyan figyelemfelhívó rendszer kialakítását szorgalmazza, amely elsősorban megelőző jellegű, és ezzel valamennyiünk érdekét szolgálja. A gépjárművezetők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy melyek azok a vezetési, közlekedési hibáik, amelyekre fokozottan
