Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3496 kormányon múlnak, hiszen csak kormánydöntésekkel lehet elhatározni; olyanok, am elyek a Gazdasági Minisztériumra vagy a Pénzügyminisztériumra vagy éppen a KHVMre tartoznak. Ezeket a kérdéseket nem vállalhatta másként - és ez a szerződésből egyértelműen kiderül - az FVM, csak úgy, hogy támogatja ezeket a jogos igényeket. Mindazon kérd ésekben azonban, amelyek az FVM kompetenciájába tartoznak, a teljesítés megtörtént. És ez a teljesítés - azt kell mondanom - teljes körű volt, és e tekintetben hiba nélküli. Talán egy apró hiba mégis van, és legyünk most feltáró jellegűek ebben! Ugyanis az egy éven túli hitelek kérdésében a szerződés azt tartalmazta, hogy november 15éig kell az FVMrendeletnek megjelenni. Ez sajnos november 27én jelent meg, de ez talán még nem feltétlenül indok arra, hogy tüntetést szervezzenek. Nos, tisztelt Ház, nem is erről volt szó. A feliratok egyértelműen árulkodtak: vesszen a kormány és különböző személyek! A támadások egyértelműen politikai jellegűek voltak. Ezek után tehát ismételten föl kell tenni a kérdést: érdemese, szabade ilyen megállapodásokat kötni? Azt g ondolom, nemcsak érdemes, de kötelező is; legalábbis azokkal a szereplőkkel, akik megbízható szerződési partnerek. Mert kérem szépen, aki egyszer már turpis módon járt el különböző szerződéseknél - aki úgy gondolja, hogy ő az özvegyek és árvák, valamint a nyugdíjasok támogatását úgy fogja végrehajtani, hogy 500 forint helyett 2000 forintért fölvásárolja azok kárpótlási jegyeit abban a biztos tudatban, hogy azokért a kárpótlási jegyekért nem mezőgazdasági területet, hanem olyan területet vásárol, amelynek a belterületbe vonása már elhatározott tény , azt gondolom, hogy az máskor is turpis szerződést fog kötni. Meg kell tehát egyértelműen vizsgálni, hogy kivel kötünk szerződést. Meg kell világosan vizsgálni, hogy ki az, aki igazán akarja az agrárbékét. Szilár d meggyőződésem, hogy senkinek nem lehet kétsége: a Független Kisgazdapárt, annak az FVMje 1999 tavaszán meghirdette a stratégiai programját. Ez a program mindenki előtt világos. A program egyértelmű: mi szektoregyenlőséget akarunk. De ahhoz, hogy a szekt oregyenlőség helyreálljon, ahhoz nem lehet, hogy azonos mércével mérjünk azokkal szemben, akinek lesöpörték a padlását, akit tönkretettek 50 év alatt, aki a nyomorúságból indult el, az tehát azonos legyen azzal, aki minden gépet, minden eszközt, minden egy ebet birtokol. Azonossá kell tenni őket! Azt hiszem, hogy az agrárbékét akkor szolgáljuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót ötperces időkeretben Torgyán József miniszter úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a napirend előtti felszólalását, TuriKovács Béla frakcióv ezetőhelyettes úr. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági kérdéseket illetően mindenekelőtt nem árt egykét szót a mezőgazdaság helyzetéről szólni; arról, hogy 1980hoz viszonyítva az 1990es években az agráriumra fordított összeg megdöbbentő módon csökkent. Kiszámoltattam: 1990től 2001. december 31éig, a pénzügyminiszter úr által megajánlott összeget is figyelembe véve 956 milliárd 195 millió forintot vontak ki a mezőgazdaságból. Nincs a földkerekségnek az a mezőgazdasága, amely ezt képes lenne túlélni. Ha megnézzük azt, hogy a mezőgazdasági beruházások aránya miként alakult a nemzetgazdaság egészének beruházásaihoz képest, akkor egy, ha lehet, még megdöbbentőbb adathoz jutunk. Ugyanis a '80as években ez messze 10 százalék fölött mozgott átlagosan, 14,8hez hasonló adatokat is
