Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslatok együttes általános vitája és együttes határozathozatala - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
3435 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Meg kell állapítanom, hogy egyenjogúság van a parlamentben, mert a női hangot se tisztelik jobban, mint a férfihangot. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm a jegyzői ismertetéseket, és megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, miniszter úr! HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, méltó lett volna mind a 36 törvényjavaslat elé egy önálló expozét mondani, de ha megengedik, most a késői órára való tekintettel önmérsékletet tanúsítok, és csupán néhány mondatot mondok. (Folyamatos zaj.) Hadd m ondjam el azt, hogy már a Magyar Népköztársaság és a Magyar Köztársaság is adósa volt nekünk ezeknek az egyezményeknek a kihirdetésével. Tulajdonképpen négy csoportra osztható ez a 36 törvényjavaslat, részben alapvető jogokat érintő ILOegyezményekről van szó, másrészt az egyes munkavállalói rétegeket érintő egyezményekről, harmadrészt a munkafeltételeket érintő kérdéseket tárgyaló ILOegyezményekről, illetve a munkaegészségügy, a munkabiztonság, valamint a baleseti kártérítés témakörében megfogalmazott köv etendő szabályokról. Hadd mondjam el azt is, hogy a magyar jogszabályok az egyezményekben megfogalmazott elvekkel és rendelkezésekkel teljes mértékben összhangban állnak. A nemzeti ILOtanács is támogatja az egyezmények kihirdetését. Kérem a tisztelt Orszá ggyűlést, hogy a ratifikált egyezmények kihirdetésével egyetérteni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm miniszter úr, főleg azt, hogy ebben a nagy hangzavarban mindezt el tudta mondani. Megkérdezem, kíváne valaki felszóla lni. Erkel Tibor képviselő úr, MIÉP. Tessék! ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Harminchat törvényjavaslat megszavazása előtt állunk. Ez a harminchat darab törvényjavaslat olyan nemzetközi egyezményeket hirdet ki Magyarországon, amelyeket már több évtizeddel ezelőtt elfogadtak nemzetközi munkaügyi konferenciákon, és ezeket Magyarország is aláírta. Ezek a nemzetközi egyezmények nem a mai kor vívmányai, bár kétségtelenül annak tekinthetjük ma is őket, hisze n hármat 1921ben, egyet 1930ban, hetet a negyvenes, hatot az ötvenes években, tizenkettőt a hatvanashetvenes években s a többi kötöttek meg. A Rákosi- és a Kádárkorszak diplomatái szép nyugodtan aláírták ezeket az egyezményeket, a Magyar Népköztársaság megerősítő okiratait ünnepélyesen letétbe helyezték a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál, mialatt a hazai gyakorlat nemhogy nem vette figyelembe ezeket az aláírt egyezményeket, hanem kifejezetten büntette a bevezetésük iránti igényeket. Köztudot t, hogy a magyar jogrendszerben az aláírt nemzetközi szerződéseket az Országgyűlésnek meg kell erősíteni és törvényben kell kihirdetni. A korábbi tömeges jogsértéseknek tehát volt egy formális indoka, az, hogy ezeket a nemzetközi egyezményeket törvény form ájában a Magyar Közlönyben nem hirdették ki, így azok nem voltak hatályosak. Ezt a mulasztást most pótolja az Országgyűlés, méghozzá visszamenőlegesen. Úgy teszünk, mintha 1958. június 6ától létezett volna a munkavállalók szervezkedési joga Magyarországon , holott éppen ezekben az években azokat a munkástanácsvezetőket akasztották fel, vagy ítélték nagyon súlyos fegyházbüntetésre nagy számban, akik érvényt akartak szerezni ennek a joguknak. Egy másik példa: úgy teszünk a T/2679. számú törvényjavaslat 1962. június 20ig visszamenőleges hatályba léptetésével, mintha nem lett volna semmilyen politikai megkülönböztetés a munkahelyeken. Holott minden akkor dolgozó tapasztalhatta, hogy még a középvezetői szint elérésének is alapfeltétele volt a szocialista munkás párti tagság. A pártállam még tizenkét évvel
