Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Szabó Sándorné (MSZP) - a szociális és családügyi miniszterhez - "Mikor lesz mód arra, hogy az üvegcsiszoló szakmunkások korkedvezményes nyugdíjat kaphassanak?" címmel
3380 Hazánkban a mozgókép értékeinek gyűjtése, megőrzése és felújítása a Magyar Filmintézetnek mint nemzeti közgyűjteménynek feladata. Az intézet a saját erejéből és alapítványi forrásokból évente átlagosan mindössze 1520 mil lió forintot tud a magyar filmek megmentésére fordítani. Ez első ránézésre is igen szerény összeg. Különösen kevés akkor, ha a Sintrában megfogalmazott ajánlásokkal összevetjük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tiszt elettel kérdezem ezért a miniszter urat, hogy milyen intézkedéseket tervez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a magyar mozgóképértékek fokozottabb védelme érdekében, különös tekintettel az európai ajánlásokra. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő úr kérdésére Várhegyi Attila politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! (16.50) VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ami az állami felelősséget illeti, abban - azt gondolom - valamennyien a Házban egyetérthetünk, még akkor is, ha ezelőtt néhány évvel például a hangarchívum tekintetében nem volt a Házban olyan, aki komolyan szót emelhetett vol na annak érdekében, hogy ennek egy része ne kerüljön például privatizálásra. A filmvagyonnal ez nem fordulhat elő, már csak azért sem, mert egyrészt közalapítványi tulajdonban van, például a Magyar Televízió Archívumában, másrészt pedig - valóban, ahogy a képviselő úr mondta - a Magyar Filmintézetnél. A filmes jogszabályok megalkotásával az elkövetkezendő időszakban szeretnénk garanciákat adni az állampolgárok számára, hogy egyfelől ezek az értékek megőrződnek, és további felújítást nyernek, mert ez nagyon lassú ütemben haladt az eddigi időszakban; másfelől pedig, ami legalább ennyire fontos, hogy hozzáférhetők legyenek az állampolgárok számára. Ha úgy tetszik, a magyar mozgóképállomány mint a nemzeti kulturális örökség része, igenis, akár állampolgári jogon kell hogy eljusson magukhoz az érdeklődőkhöz. Ilyen módon megkezdtük a Műszaki Egyetemmel és az ORTTvel együttesen - és nyilván a kormány részéről az NKÖM részvételével - a Nemzeti Audiovizuális Archívum mint digitális archívum létrehozását, amely a már jól ismert technikákon keresztül bárki számára hozzáférhetővé tenné a megfelelő elérés biztosításával a nemzeti filmvagyont. Ez azonban nem pótolhatja, hogy a meglévő celluloidszalagok, a klasszikus filmhordozók megmentése, megőrzése az állam feladata, köt elessége kell legyen; sőt, akár olyan módon is, hogy ha szükséges, akkor valamennyi, különböző helyen lévő filmvagyont egy helyre, lehetőség szerint éppen a Filmintézethez kell terelni, hiszen a Filmintézetnél áll rendelkezésre az a szakmai hozzáértés, ame ly ezt garantálhatná. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egyetlen mondattal szeretném befejezni: ami a saját erőt és az alapítványi forrásokat illeti, mind a kettőt a kormány, illetve az Országgyűlés állja a költségvetésen keresztül. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Erkel képviselő úr türelmét kérem, már intézkedtem, hogy a miniszter úr visszatérjen az ülésterembe. Szabó Sándorné (MSZP) - a szociális és családügyi miniszterhez - "Mikor lesz mód arra, hogy az üvegcsiszoló
