Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Dr. Szent-Iványi István (SZDSZ) - a külügyminiszterhez - "Szükséges-e a külügyi bizottság támogatása a nagyköveti kinevezési javaslathoz?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3332 hogy a jelöltek alkalmasságának megítélésében a leg fontosabb népképviseleti szerv, a parlament meghatározó szerepet kapjon. Ezt a szerepet a magyar parlament 1990 óta gyakorolja az erre a feladatra összpontosító külügyi bizottságon keresztül. 1990 óta az a gyakorlat, hogy csak az a nagykövetjelölt nevezhet ő ki, aki a külügyi bizottság támogatását elnyerte. Voltak néhányan, akik nem nyerték el korábban a külügyi bizottság támogatását, őket nem is nevezte ki egyik ezt megelőző kormány sem. Ma olyan híreket kapunk, hogy a Külügyminisztérium egy nagykövetjelölt et, nevezetesen Katona Tamást szeretné kinevezni a varsói posztra, aki a külügyi bizottság támogatását nem kapta meg. Jelezni szeretném, hogy én személyesen támogattam a nagykövetjelölt urat, alkalmasnak is tartom, de itt most nem róla van szó, hanem egy n agyon fontos demokratikus alapelvről, arról az alapelvről, hogy teljes körű parlamenti többségi támogatás szükséges a kinevezéshez. Ezért kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a maga részéről elfogadhatónak tartjae e tízéves gyakorlat felrúgását és olyan na gykövetjelölt javaslását erre a posztra, aki nem kapta meg a külügyi bizottság támogatását. A következő kérdésem az, hogy az ön véleménye szerint hozhatóe olyan méltatlan helyzetbe a jelölt, a külügyi bizottság és a köztársasági elnök - vagy ebben az eset ben elnökök , hogy az eddig megszokott és elfogadott gyakorlat ellenére kerül sor a kinevezésre. Végezetül azt is megkérdezem, hogy vane értelme a külügyi bizottsági nagyköveti meghallgatásoknak, ha annak semmiféle következmé nye nincs. Egy paródiához nyilvánvalóan egyikünk sem szívesen asszisztál. Köszönöm a szót. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre Németh Zsolt politikai államtitkár úr válaszol. Öné a szó. NÉMETH ZSOL T külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, hogy az elmúlt hetekben ön már eléggé lerágta ezt a csontot a közvélemény előtt. (Moraj az MSZP soraiban.) Én a magam részéről azt hiszem, hogy most se fogunk már húst találni ezen a csonton . A kérdése úgy hangzik, hogy szükségese a külügyi bizottság támogatása a nagyköveti kinevezési javaslathoz. Azt kell mondanom, elnök úr, hogy nem szükséges. Jó és hasznos a külügyi bizottsági meghallgatás, de semmiféleképpen sem kötelező jogi értelemben. Négyféle jogi érvet szeretnék felhozni, összegezni az eddig elmondottakat, amit a médiában is hallhattak. 1. Az aktív és a passzív követküldési jog gyakorlója a nagykövet a kormány kezdeményezése alapján. Ebben a procedúrában a külügyi bizottságnak jogi é rtelemben semmi helye nincsen. A külügyi bizottsági meghallgatásnak nincs jogszabályi alapja. 2. Ez egy szokásjog; ha viszont nincsen jogszabályi alapja, akkor jogkövetkezménye sem lehet a külügyi bizottsági meghallgatásnak. Ez is egy teljesen evidens joge lv. 3. Az a szokásjog, amire ön hivatkozik, egy kicsit összetettebb. A szokásjog bizonytalan, következetlen. (13.50) Csak a nagyköveteknek egy részét hallgatja meg például a külügyi bizottság, nem hallgatja meg azokat, akik nem egy adott országba kapnak na gyköveti kinevezést; illetőleg az is egy következetlenség, hogy amikor kiterjesztik egy másik országra a képviseleti jogot, akkor nem hallgatja meg a külügyi bizottság az illető nagykövetet. 4. Végül pedig, tisztelt elnök úr, az integrációs bizottság is me ghallgatta Katona Tamást és alkalmasnak találta - tehát az egyik bizottság alkalmasnak találta, a másik nem találta alkalmasnak. Nagyon nehéz helyzetben van a kormány, ha mind a kettőt kötelezőként kell elfogadni.
