Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3282 2000. június 13án, kedden (9.03 óra - Elnök: dr. Áder János Jegyzők: Németh Zsolt és Mádai Péter) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 32. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Mádai Péter jegyzők lesznek a segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Áder János) : Szokásainknak megfelelően most is a napirend előtti felszólalásokkal kezdjük a munkánkat. Elsőként napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sánd or frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom őszintén, tisztelt Ház, hogy ha a pünkösdi ünnepek nem jönnek közbe, és lehetőségem lett volna megváltoztatni a napirend előtti felszólalásom t émáját, akkor megtettem volna, de így továbbra is ragaszkodom, illetve ragaszkodnom kell az előre leadott témához. A vegetáló, bizonytalan helyzetű iskola nemcsak szívszorító élmény, hanem rendkívül költséges is. Érthető, hogy az önkormányzatok nehezen dön tenek, évről évre elodázzák a döntést; talán csodára várnak, netán egy olyan költségvetésre, amely valóban teljes mértékben finanszírozza az iskola fenntartását, minőségi fejlesztését. Az iskolabezárások elsősorban a 2000 lélekszámúnál kisebb településeket érintik. Ez azt jelenti, hogy közel 1500 település van fenyegetett állapotban, veszélyeztetett helyzetben. Az ország jó akaratú energiáit kezdi ki ez a bizonytalan állapot. Legutóbb a Vas megyei Rátót pedagógusaitól és tanulóitól kaptam magam is segélykér ő levelet, hogy mentsem meg a két világháború között a Klebelsbergprogram keretében épült iskolájukat. Hiába minden elszántság, a több száz aláírással érzékeltetett helyi közakarat, úgy tűnik, hiábavaló lesz. De vajon megtettünke mindent? Nem a parlament kötöttee olyan súlyos teremkihasználtsági és pénzügyi feltételekhez a kistelepülési iskolák költségvetési támogatását, hogy folytatódhat ez a modern falurombolás? Nem mi tesszük lehetetlenné, hogy a történelmi egyházak átvállalják ezekben a falvakban az iskolafenntartást? Kiknek az érdekét szolgálja az, hogy ma inkább szélnek eresztik a tanítókat és a tanárokat, inkább drágán buszoztatják a tanulókat, de azt nem engedik meg, hogy a bezárásra ítélt iskolák önzetlen gazdák révén megmaradjanak? A bezárásra í télt rátóti iskola igazgatója, Nagyné Szalay Ildikó - a miniszter úrhoz is eljuttatott - levelében így ír: "Itt, a kisközösségben nem vesznek el a gyengébb képességű tanulók sem, sok egyénre szabott fejlesztési lehetőség van, szeretetet, törődést kapnak a tudás mellett, ami napjainkban nagyon fontos. Ha nem lenne meg minden feltétel, a szülők, a gyermekek nem ragaszkodnának az iskolához. Minden tanulóban van valami érték, ami a kisközösségekben fejleszthető, ami egy magas osztálylétszámban esetleg fel sem t űnik, vagy csak késve, vagy a személyiség teljes kibontakozását hátráltatja. Mi lesz a hátrányos helyzetű, gyengébb képességű tanulókkal a magas osztálylétszámban? Iskolagyárak lesznek idegbeteg gyerekekkel, mert korán csörög az óra, későn érkezik haza a g yerek, és még számtalan olyan veszélynek is ki van téve, ami a falura nem jellemző." Szűkebb hazámban, BácsKiskun megyében is több iskola van veszélyeztetett helyzetben, elég csak Gátér, Kaskantyú és Kömpöc helyzetére utalnom. A bizonytalan helyzet okozza a legsúlyosabb kárt: azon a településen, ahol az önkormányzat minden esztendőben újra és újra megküzd az iskolafenntartás gondjaival, ott a bizonytalan helyzet előbbutóbb rongálja a helyi közéletet,
