Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 6 (146. szám) - Dr. Mádl Ferenc megválasztott köztársasági elnök beszéde - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MÁDL FERENC megválasztott köztársasági elnök:
3265 A magam tapasztalatából tudom, hogy feladata embert próbáló, testileg, szellemileg, lelkileg egyaránt. Mindennap számot kell vetnie tulajdon lelkiismeretével; hivatala lejártakor szembe kell néznie a történelem ítéletével - kívánom, s remélem, hogy maradandó sikerrel. Isten áldását kérem a munkájára! (Hosszan tartó, nagy taps. - Göncz Árpád és dr. Mádl Ferenc ismét kezet fognak.) Dr. Mádl Ferenc megválasztott köztársasági elnök beszéde ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót dr. Mádl Ferenc úrnak. (Taps. - Dr. Mádl Ferenc a szónoki emelvényre lép.) DR. MÁDL FERENC megválasztot t köztársasági elnök : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim! A sors szép ajándéka, hogy közel negyven éve állok katedrán, mondom és tanítom a szót. Most mégi s nehéz szólnom. A rám osztott felelősség, a felelősség iránti alázat meg a remény feszültsége teszi ezt. A teremtő feszültség, hogy az Országgyűlés, a kormány és mindenki segítségével megtegyem mindazt, amit az alkotmány, törvényeink, közjogi és erkölcsi hagyományaink szerint a köztársasági elnöknek meg kell tennie. Az első, amit illő alázattal, de ki kell mondanom, hogy az elnökjelölés utáni órákban pünkösdi szélként járta be a sajtót, az otthonokat, az utcán beszélőket a szó, hogy legyen, legyen béke; kö zéleti és mindennapi béke. Közéleti és mindennapi kultúra a parlamentben, a pártok és az emberek megannyi viszonyában. Mintha Babits Mihály gyermekhangra írt zsoltárjának szavait hordta volna szét a szél: kell, hogy az Úr áldja, védje mindazokat, akik azt éneklik, hogy béke. Mikor a jelölési párbeszédben a felelős döntést meg kellett hozni, az első igenlő hang, amely belülről bennem jelentkezett, valami ilyesmi volt: béke és könyörgés az összefogásért - ahogy a zeneköltő Szokolay Sándor nemzeti önvizsgálata szól. Talán hihető lesz, kezdtem gondolni magamban. Talán hallja minden alkotmányos párt, amit annyian mondanak, ha van, akitől hinni lehet az alkotó béke és az együttműködés szavát, és ha ezt a nemzet egységének reményével és kifejezésével fogja tenni, a kkor jó lélekkel támogatni kellene. Az, hogy nem egészen ez történt az elmúlt két napon, nem tud megingatni, és nem tud megrengetni. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Közel kétharmadnyi támogatás, különösen az első napon, mégis meghatár ozóan biztató. Hitet ad, hogy többségben vannak azok, többségben vagyunk, akik az együttműködést keressük. Többség: a többség adott szava - a többség adott szava. Ez talán a lényeg. Emellett természetesen az, hogy az Országgyűlés a következő öt évre az alk otmányunk törvényes rendje szerint megválasztotta Magyarország köztársasági elnökét. Áldassék mindazok belátása, bölcsessége, akik a békét és az összefogást a nemzet egységének természetes igényeként készek voltak támogatni. Köszönöm a koalíciós pártok ált al kifejezett megtisztelő és meggyőző jelölést. Köszönöm az igennel szavazó képviselők megtisztelő és meggyőző támogatását. Tisztelettel illetem a másképp szavazó képviselők döntését is, mindenkiét, aki bárhol kifejezte a támogató véleményét vagy fenntartá sát. Köszönöm a házelnök úr ajánló szavait, amelyekkel a köztársasági elnöki címre és tisztségre méltónak mondott. Köszönöm a támogatást mindenkinek itt a teremben, a magyar nép, a Magyar Országgyűlés e csodálatos épületében, és mindenkinek itthon és határ ainkon túl, akik bizalmukról biztosítottak. Megpróbálok becsülettel helytállni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Mint annyiunknál, nálam is belülről, a szülői, családi útravalóból, az iskolától és mindenkitől, aki csak tanított bennünket, sarjadt az az erő,
