Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A Magyar Növényvédő és Növényorvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSATÁRI JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz):
3249 élelmiszeralapanyagoknak világviszonylatban 31 százalékát a különböző károsítók, név szerint vírusok, baktériumok, gombák, állati kártevők és a gyomnövények pusztítják el. Ha arra gondolunk, hogy a Földön jelenleg több mint 6 milliárd ember él, akkor nem lehet közömbös számunkra, hogy a károsítókat minél nagyobb mértékben vissza kell szorítanunk, hogy minél gazdagabb t ermést takaríthassunk be. A hazai tudományos növényvédelem kereken 120 évvel ezelőtt került megszervezésre. Azóta mindig igyekezett e tudományterület lépést tartani az európai növényvédelem színvonalával. A '60as évek elején hazánkban a földművelési kormá nyzat olyan nagyméretű fejlesztésbe fogott a növényvédelem területén, hogy a '70es években már a fejlett nyugateurópai országok szakemberei csapatostul jöttek hozzánk tanulmányozni ennek a szervezetnek a szerkezetét és működését. A hazai eredmények nagys zerűségének említésekor nem szabad elfeledkeznünk dr. Nagy Bálint akkori FM növényvédelmi főosztályvezetőnek nevéről, aki motorja volt ennek az egész fejlődésnek. Az őt követő főosztályvezetők hasonló lelkesedéssel és hozzáértéssel végezték munkájukat. Az előrehaladást nagyban elősegítette, hogy már a '60as évek eleje óta megkezdődött a gödöllői egyetemen a növényvédelmi szakmérnökök képzése. Azok jelentkezhettek erre a képzésre, akik már agrármérnöki diplomával rendelkeztek, és legalább két évet dolgoztak a mezőgazdasági gyakorlatban. A kétéves nappali szakmérnökképzésben olyan gazdag ismeretanyagra tettek szert, hogy a termelőüzemekbe visszakerülve magas nívón végezhették feladatukat, amellyel a növényvédelmi munka társadalmi veszélye minimálisra csökkent . Egyet nem szabad elfelejtenünk, hogy a kártételek elhárítása a tudomány jelenlegi állása szerint nagyobbrészt csak növényvédő szerekkel oldható meg. Biológiai védekezés is létezik, de ez elenyésző területnagyságon folyik nálunk is és külföldön is. Mint m indnyájunk előtt közismert, a növényvédő szerként használt kemikáliák mérgek. Csupán dózis kérdése, hogy halált okozhatnak. Mindebből következik, hogy a társadalom egyetlen tagja sem lehet közömbös a növényvédelemmel szemben. Ugyanis ha szakértelem nélkül, felelőtlenül végzik a termelők a károsítók elleni védekezést, akkor a fogyasztásra kerülő táplálékkal a méregmaradékok az emberi szervezetbe kerülnek, és ott leginkább a zsírszövetben felhalmozódva, látens módon fejtik ki káros hatásukat, más szóval külön böző betegségeknek lehetnek okozói. Ma még nincsenek pontos adatok arra nézve, hogy például az egyre gyakoribb rákbetegségek kifejlődésében nincse vajon szerepük a különböző növényvédő szereknek. A növényvédő szerek alkalmazá sakor nemcsak a károsítók érintkeznek a szerrel, hanem az egész életközösség, amelynek a célba vett kártevők is tagjai. Ma már az újságolvasók, rádióhallgatók és tévénézők széles tábora értesült arról, milyen fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az életközösségekbe - szaknyelven szólva ökoszisztémákba - minél kisebb mennyiségű olyan méreganyag kerüljön, amely ezeknek az életközösségeknek a dinamikus egyensúlyát megbontja; nem beszélve arról, hogy a sokat emlegetett sokféleséget, az úgynevezett diverz itást is csökkenti. Ezzel az életközösségek stabilitása kerül veszélybe. Ma, amikor a mezőgazdasági termelés már nem olyan központilag irányítottan történik, mint a korábbi, monolitikus társadalomban, ahol az iparszerű termelési rendszer volt a domináns, é s ahol előírták, hogy csak növényvédelmi szakember irányítása alatt lehet nagy területen védekezést folytatni, fokozottan előtérbe kerül az az igen fontos igény, hogy milyen módon lehetne kontroll alatt tartani a növényvédő szerekkel való tevékenységet. Má r a rendszerváltozásunk hajnalán, 1990ben felmerült az a kérdés, hogy jó lenne a növényvédelmi szakembereket a gyógyszerészekhez, a humán- és állatorvosokhoz, ügyvédekhez hasonlóan kamarákba tömöríteni, hogy fokozott védelmet lehessen nyújtani a társadalo mban élő embernek a növényvédő szerekkel, vagyis a mérgekkel szemben. A növényvédelminövényorvosi kamara mint szakmai kamara tömörítené mindazokat a szakembereket, akiknek felügyelete alatt volna szabad csak növényvédelmet végezni. Ezeknek a szakemberekne k a száma ma már meghaladja a 2500at Magyarországon. A növényvédelminövényorvosi kamara megalakulását mind a humán, mind az állatorvosi kamara már
