Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
3244 hogy az 50 ezer forint odakerüljön az érintettekhez, azt nem akadályozza, hogyha nem tudjuk módosítani most a parlamenti előírások miatt ezt a törvényjavaslatot. Még egy dologra szeretném felhívni elsősorba n a kormánypárti képviselők figyelmét. Itt van a kezemben a Hadigondozottak Közalapítványa 2000. évi előzetes költségvetési tervezete. Arra hívnám fel az önök figyelmét, hogy nem 4 milliárd 400 millió forint áll rendelkezésre az idén a közalapítványnál, ha nem 6 milliárd 25 millió forint, ugyanis az előző évről 1,6 milliárdot áthozott a közalapítvány. Nekem azt mondták, én ezt nem ellenőriztem le, hogy marad ebből a pénzből a kifizetések után, a kötelezettségek után arra, hogy ezt a feladatot is ellássuk. Ar ra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, ellenőrizzék le ezt a számsort, nézzék meg, hogy ez így vane, és ennek függvényében döntsünk utána a hatálybalépés időpontjáról. Én természetesen azt szeretném, hogyha a hatályba lépés mielőbb megtörténne. Egyet értek Jauernik István okfejtésével abban, hogy ha most, a következő egykét hónapban hatályba lép, ennek a költségvetési hatása valójában akkor is csak jövőre fog megjelenni, mert mire a törvény megjelenik, aláírják, kihirdetik, bejelentik az igényeket, a jegyzők meghozzák a határozataikat, ez eleve körülbelül fél évet tesz ki. Tehát ha a hatálybalépés marad az én javaslatom szerint, akkor sem az idei költségvetést fogja terhelni, és ebben az értelemben nem fogjuk szétverni az idei költségvetést. Már csak z árójeles megjegyzés: amikor beterjesztettem ezt a törvényjavaslatot tavaly év végén, ezzel párhuzamosan beterjesztettem egy akkori költségvetési módosítványt is. Ez is megint Gyimesi úr számára egy reakció. Tehát tudtam pontosan, hogy költségvetési vonzata van, igyekeztem ezt a költségvetésben biztosítani. Elment az idő, és természetesen ez nem került megszavazásra. De én előre jelzem, ha a hatálybalépésnek ez a technikája, amit önök javasolnak, az ára annak - "rossz" idézőjelben, és nem rossz szándékú a me gfogalmazás , hogy ez a törvénymódosítás megszülessen, én természetesen ezt el fogom fogadni és támogatni fogom, mert még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem lép hatályba. (18.00) És a végén szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt é vekben ebben a munkában a segítségemre voltak; Jauernik képviselő úr, Mádai képviselő úr itt van az ülésteremben, akikkel közösen többször nyújtottunk be javaslatot. Említésre került már a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetség ének a neve. Szeretném nekik is megköszönni, személy szerint Padányi Máriusz úrnak és munkatársainak a segítséget. De meg kell említenem az előbb általam kritizált Honvédelmi Minisztérium munkatársainak a segítségét is, mert amikor látták a honvédelmi bizo ttságban az egyértelmű politikai szándékot arra, hogy konszenzus van kialakulóban és a kormánypárti képviselők is támogatják a javaslatot, utána már segítő szándékkal javasolták ugyanazt nekem is, amit önök most beterjesztettek módosító javaslatként - csak én gondoltam, hogy ezt majd eldöntik önök, kormánypárti képviselők, hogy ezt a kiterjesztést vállaljáke vagy nem vállalják, én ezt nem vállaltam , de részt vettek azokon a fórumokon is, amit összehívtunk. Meg kell említenem Heinek Ottó urat, a Magyarors zági Németek Országos Önkormányzatának elnökét és munkatársait, pécsi munkatársait, akik a levelek kikézbesítésében, feldolgozásában segítségünkre voltak; Schmidt Zoltán barátunkat kell név szerint is megemlíteni, és az Országgyűlési Biztosok Hivatalának m unkatársait is és Kaltenbach Jenő urat is, aki szintén szakmai segítséget adott, és a jelentésében is - ahogy ezt tegnap itt az Országgyűlés már megvitatta - felhívta erre a problémára az Országgyűlés figyelmét. Én azt szeretném ké rni, kedves képviselőtársaim, hogy próbáljunk túllépni azon, hogy ki mennyire volt hibás, és Mádai Péterhez hasonlóan azt kérem, hogy azt nézzük meg, hogyan tudjuk ezt a kérdést végérvényesen úgy lezárni, hogy ne maradjanak nyitott sebek és rossz érzések a zoknak
