Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2478. szám.) részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3214 ismerő politikus tudja - létezik ilyen követelmény, hogy semmilyen politikai befolyás alá egyoldalúan nem kerülhet. Ezt sokszo r megfogalmazzák Magyarország európai uniós csatlakozási normáinak kapcsán is, de a parlamentben is sokszor elhangzott. Sasvári Szilárd javaslata annyiban nem tesz eleget ennek a követelménynek, hogy gyakorlatilag egyszerűsíti a kuratóriumi delegálás ügyét , de legalábbis a jelen parlamenti felállásnál meghagyja azt a lehetőséget, hogy valamilyen politikai irányultság a véletlenek vagy a véletlenek összjátéka folytán túlnyomó befolyást szerezzen a kuratóriumi elnökségben, amit mi elfogadhatatlannak tartunk, és mint jól ismert, a vita, túl az eljárási kérdések körül folyó részeken, ebből a tényből is kiindul. Az a javaslat, amit én fogalmaztam meg, illetve én jegyzek, olyan megoldást kíván javasolni, ami további viták nélkül automatikusan biztosítja azt, hogy bármilyen felállás is létezik a parlamentben, a kuratórium politikai értelemben viszonylag, tehát elfogadható mértékben, nem egy az egyben követve a politikai felállást, kiegyensúlyozott legyen. Ha az előző parlament fölállását nézzük, ahol a kormánypártok nak több mint kétharmados többsége volt, az általam javasolt megoldás ott is politikai értelemben kiegyensúlyozott szituációt teremtett volna, hiszen az ellenzék birtokolja a kuratóriumi elnökségi szavazatok felét, a másik felét pedig a kormánypártok. Jele n esetben is, amikor politikai értelemben kiegyensúlyozottabb a parlament, az ellenzék birtokolná a kuratóriumi szavazatok felét, a kormánypártok a másik felét. Így az a vita, illetve az abból származó követelmény is kiküszöbölhető lenne, ami a mostani par lamenti szituáció egyik sajátossága, hogy az ellenzéken belül van egy párt, amely bizonyos politikai ügyekben, például a média politikai ügyeiben sokkal közelebb áll a kormánypártokhoz, mint a másik két ellenzéki párthoz, és ezzel, hogy ez éppen a legkiseb b parlamenti frakció - mármint az általuk képviselt álláspont , nagy aránytalanság mutatkozna a kuratóriumi delegálások következtében. Ismerem a kormánypárti képviselők ellenérveit, hiszen bizottsági üléseken megvitattuk a javaslatomat, és - végighallgatv a, illetve többékevésbé megismerve a parlamentben zajló úgynevezett abortuszvitát - azt kell mondanom, hogy van egy jelentős különbség az abortuszügyben kibontakozott vita és az ebben az ügyben hallott vélemények között. (15.40) Nevezetesen az, hogy míg a bortusz ügyben valóban hiteles meggyőződések közötti vitáról van szó, amelyek legmélyebb emberi meggyőződésből erednek az esetek többségében, itt, ebben az esetben azt kell mondanom - és ezzel nem kívánok senkit megsérteni, de tapasztalati alapon mondom , hogy feltehetően azok sem veszik komolyan a maguk álláspontját, akik képviselik velem szemben. Az volt a fő érv az én javaslatommal szemben, hogy attól, hogy máshogy oszlik meg a hat - jelen esetben hat - lehetséges kuratóriumi elnökségi tag szavazati ará nya, mint Sasvári Szilárd javaslatában, attól nő a politikai befolyás a kuratóriumi elnökségen keresztül. Természetesen a hat tag az hat tag akkor is, ha közöttük a szavazat máshogy oszlik meg. A teljes elnökségen belül is a hat tag hat tag, tehát azt komo lytalannak kell neveznem, ha valaki azt mondja, hogy a hat tag közötti szavazatmegoszlás módosulásától a politikai befolyás nő. Mint említettem, a médiatörvény abból indul ki, Sasvári Szilárd javaslata is abból indul ki, ebben nem kezdeményez változást, ho gy a kuratóriumi elnökségeket politikai alapon, tehát a parlamenti pártok frakciói jelöljék. Azt mondani tehát, hogy az én javaslatom vinné be úgymond a politikát a kuratóriumi elnökségekbe, azt gondolom, nem komolyan vehető érv. A másik érv az én javaslat ommal szemben az volt, mármint kormánypárti oldalon, hogy én fölmelegítettem Csurka István 1990ben megfogalmazott álláspontját, miszerint a választási eredményeknek a tömegkommunikáció tevékenységében is tükröződni kell. Ezt sem lehet, azt gondolom, komol yan venni, én legalábbis nem tudom ezt az ellenérvet komolyan venni, hiszen a kuratóriumi elnökség - ezt egyetlen ellenzéki párt sem állította, hogy másképp lenne - nem közvetlenül befolyásolja a műsorpolitikát. Az, hogy a kuratóriumi elnökségen belül hogy an oszlanak meg a szavazatok, az egy más típusú ügy, mint Csurka István egykori javaslata. Tehát nem hiszem, hogy ez politikai érvként, vagy akár praktikus érvként is komolyan vehető.
