Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3188 képviselőtársaim is bizottsági ülésen, hogy tudniillik az Alkotmánybíróság kötelez bennünket arra, hogy ne elégedjünk meg egyszeri megjelenésse l. Való igaz, ebben az indoklásban két helyen is szó szerint leírja az Alkotmánybíróság, hogy "a magzat megtartására és megszülésére törekvő tanácsadás továbbá nem szorítkozhat egyszeri alkalomra, mert a válsághelyzet feloldásához ez aligha elég". Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel százszázalékosan egyetértek, tudniillik a válsághelyzet feloldásához egy tanácsadás, egy beszélgetés bizonyosan nem elég, de továbbmegyek, én azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel kettő sem; és a válsághelyzetet feloldó kezelő tanácsadás itt alapvetően összekeveredik azzal a bizonyos megjelenéssel, amelynek a funkciója a tájékoztatás. Mert a döntést a nőnek kell meghoznia, és ebben a döntésben nem szerencsés, ha külső körülmény, ez az idegen körülmény, ez a szolgálat megpróbálj a őt befolyásolni, nyomást gyakorolni, erőszakosan rábeszélni, mert állandóan ott él bennünk ez a félelem, hogy a szolgálat ebbe az irányba mozdul el, hogy tulajdonképpen a kétszeri megjelenés már valahol a pszichés nyomásgyakorlásnak egyfajta eszköze, ame llyel élni kíván az előterjesztő, amikor ezt így előírja számukra. A másik hely, ahol érinti az Alkotmánybíróság ezt a kérdést: "a tanácsadás nem korlátozódhat egyszeri alkalomra, készen kell állnia arra, hogy a válsághelyzetben hozzá forduló anyát a terhe sség egész tartama alatt támogassa", sőt azt írja az Alkotmánybíróság, hogy a szülést követően is segítse. Én azt gondolom, hogy akkor érthetnénk meg egymást, egymás szándékait, ha képesek lennénk kettéválasztani a kötelező tanácsadást azzal a funkcióval, amelyet egyébként a törvény, a jelenleg hatályos is, egyébként a módosítás is, nagyon részletezően tartalmaz, és ennek a lényege a tájékoztatás; tudniillik ahhoz, hogy a nő valóban felelősségteljesen dönthessen, egy csomó mindenről tudnia kell. Tudnia kell arról, hogy a gyermek vállalása esetén milyen állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatásokra számíthat. Tudnia kell arról, hogy milyen szervezetek és intézmények segítik a gyermek vállalását, ha erre igényt akar tartani. Tudnia kell arról, am iről az előbb Mécs Imre beszélt többek között, hogy az örökbeadás lehetőségei és feltételei milyenek. Tudnia kell természetesen a terhességmegszakítás veszélyeiről és esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról, mint ahogy ez a kötelezettség a jelenl egi gyakorlatban és a jelenleg hatályos törvényben is benne van. És ezek mellett az új gondolat, hogy a válsághelyzet feloldására alkalmas állami és társadalmi segítségnyújtás formáiról is kapjon tájékoztatást. Kell, hogy tudjon arról, hogy kaphat segítség et a válsághelyzet megoldásához, ahova nem egyszer és nem kétszer, hanem annyiszor mehet vissza, ahányszor azt igényli, méghozzá önkéntesen, mert kéri, el akarja fogadni a segítséget. Azt gondolom, ez az a szemléletbeli különbség, amely a kormánypárti képv iselők gondolatmenete és a szabad demokraták elképzelése között pregnánsan kimutatható. El akarjuk kerülni, hogy a családvédelmi szolgálat munkatársa pressziót próbáljon gyakorolni, hogy abba az irányba változzon a jelenlegi gyakorlat, hogy ott rá akarja v alaki beszélni a nőt a gyermek megtartására. Azt gondoljuk, hogy az állam szerepe segítségnyújtás abban, hogy a válságon túl tudjon jutni, ha igénybe akarja venni ezeket a szolgáltatásokat, igénybe vehesse. A tanácsadásnak abban kell segítenie, és ezt most megint az Alkotmánybíróságtól idézem, mert százszázalékosan egyetértek vele, hogy "a leendő anya felelősségét átérezve, tudatosan döntsön magzata megszületéséről vagy terhessége megszakításáról". Azt gondolom, hogy ez lenne a feladatunk, és hogy ez a cél megoldható úgy is, ha most nem citáljuk másodszor is, egy második körben is a családvédelmi szolgálat munkatársa elé az anyát. A következő három módosító indítványunk az "ellenjegyzés" kifejezést szeretné kigyomlálni a törvényből, mert a benyújtott csomag a munkatárs aláírási feladatát ellenjegyzési feladatra változtatja át. A 43., 44., 47. pontokban Bauer Tamással és Fodor Gáborral erre tettünk kísérletet, hogy ezt a félreérthető kifejezést kigyomláljuk a törvényből. Tettük ezt azért, mert, megint csak az Alkotmánybíróság szövegét idézve, "a munkatársnak mérlegelési joga nincs", és nem is szabad, nem is kell hogy legyen, következésképp nagyon súlyos félreértések támadhatnak abból, ha a törvény
