Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3184 Az országban két vagy három kórház inkubátorokat tett ki, s ez már megmentett egy tucat megszületett gyermeket a haláltól. Ennek az analógiájára kellene ez t erősíteni. A társadalomban van hajlam arra, és az egyházakban is van hajlam arra, hogy ilyen szervezeteket hozzanak létre. Ezeket egyrészt iniciálni kell, másrészt komoly támogatással létesíteni. Volt olyan NGO, amely olyan javaslatot tett, hogy egy köza lapítványt kellene felállítani. Úgy gondolom, ez részletkérdés, ennek a megszervezése a kormányra tartozik. (A jegyzői székben Kapronczi Mihályt Kocsi László váltja fel.) Ugyancsak a 14. pontban javasoltam, hogy az állam feladata legyen, hogy elősegíti a n em kívánt gyermekek gyors örökbeadását. Több tízezer család vagy házaspár vár arra, hogy gyerekeket örökbe fogadhasson. Végtelenül nehézkes az örökbefogadás. Sőt, akik ezt különböző módokon elősegítik, még büntetőeljárásoknak is kiteszik magukat. Zavaros e zzel kapcsolatban a helyzet. Úgy gondolom, le kellene szögezni, hogy az államnak ezt segítenie, támogatnia kellene, és ennek az összes konzekvenciáját le kellene vonni. Ez nemcsak anyagi, hanem jogalkotási és egyéb konzekvencia is. Egyáltalán nem értem, ez t miért nem támogatták a bizottságok - talán azért, mert én adtam be, egy nyolcgyerekes családapa, aki éppen az SZDSZ képviselője és egyik alapítója. Jó lenne, ha ezt felülvizsgálnák. Jó lenne, ha azok az életvédők, akik szeretnék az életeket megmenteni, t ényleg összefognának, és nem annak alapján döntetnének zsigerből, hogy ki hol ül a patkóban. Azonkívül a 16. pontban módosítani javasoltam a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdését, amely a helyi önkormányzatok feladatává tette, hogy támogassák a várandós anyá t és családját. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok nagyon különböző teherbírásúak, s adott esetben egy kicsi, 300 lélekszámú faluban adott esetben az öt várandós anyát nehéz támogatni, úgy gondolom, ez elsődlegesen az állam feladata. Ezért azt az mód osítást javasoltam, hogy az állam a helyi önkormányzat útján segíti, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával, a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében. Úgy gondolom, egy gyermekszerető kormánynak ezt a módosítást el kell fogadnia, hiszen a gyakorlat mutatja: ha a keleti megyékbe elmegyünk, és megnézzük a kis falvakat, amelyekben jelentős a szegény lakosság, egyszerűen képtelenek saját maguk biztosítani ezt a segélyt. Ez alapvetően állami feladat. E gyre nő a központi redisztribúció, a források központi összegyűjtése. Úgy gondolom, természetes, hogy ezt a fontos feladatot az állam nem háríthatja át, még részben sem, a helyi önkormányzatokra. A helyi önkormányzatoknak úgyis rengeteg feladata van a szoc iálisan nehéz helyzetben lévő személyekkel és családokkal kapcsolatban. A 22. pontban rendkívül fontos és morálisan fontos javaslatot tettem, éspedig azt, hogy ebben a törvényben valahol ki kell mondanunk, hogy a magzatelhajtás elfogadhatatlan és bűn, egys zerűen bűn. A büntető törvénykönyvünk erről világosan rendelkezik. Azt mondja, hogy az a nő, aki a magzatát elhajtja - a Btk. 169. §a - vagy elhajtatja, vétséget követ el, és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel bünt etendő. Mit ír a kommentár? "A magzatelhajtás közvetlen tárgya a terhes nő méhmagzata. A bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából közömbös a méhmagzat fejlettsége - tehát hogy 12 hetes, 20 hetes vagy adott esetben 5 hetes. A bűncselekmény a fogantatá stól a szülés bekövetkeztéig, pontosabban a tolófájások megjelenéséig követhető el. Nincs jelentősége a cselekmény megvalósulása szempontjából annak sem, hogy az élő magzat a méhen kívül életképes lennee vagy sem. Ugyanígy nem bír jelentőséggel, hogy háza stársi, élettársi kapcsolat vagy alkalomszerű nemi kapcsolat, esetleg bűncselekmény során fogante." Tehát teljesen világos, hogy amíg a törvényhozó az egyik törvényben egyértelműen bűncselekménynek minősíti a fogantatástól a tolófájások megjelenéséig a ma gzatok elpusztítását, addig van egy másik törvény, amely bizonyos laza feltételek fennállása esetén megengedi a magzat elpusztítását. Úgy gondolom, feltétlenül szükséges legalább deklarálni, hogy ez bűn, bűncselekmény, amellyel a törvényhozó nem ért egyet, s a törvényhozó átmenetileg kénytelen engedélyezni ennek
