Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
3156 Köszönöm szépe n, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. KAPRONCZI MIHÁLY (M IÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártja az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága által előterjesztett H/2532. számú önálló indítványát rendkívül fontosnak tartja. Olyan fontosnak és időszerűnek, hogy jelenlegi tartalmát nem is tartja kielégítőnek, ugyanis rendkívüli fontosságú lenne, hogy a kormány ne csak áttekintse a beszállítók, helyesebben a termékeiket eladó mezőgazdasági kistermelők biztonságát, hanem a lehető leggyorsabban tegyen meg minden tőle telhetőt annak érde kében, hogy a verejtékes munkával, nagy kockázatvállalással előállított, az ország lakossága szempontjából nélkülözhetetlen termékeik árát gyorsan és hiánytalanul megkapják. A Magyar Igazság és Élet Pártja véleménye szerint ez sokkal több, mint egy termelő i réteg érdeke. Ez nemzeti érdek, hiszen ez közvetlen összefüggésben áll a társadalom jó közérzetével, jólétével is. A magyar gazdák a rendszerváltásnak nevezett időszak áldozatai. Minden politikai erő fűtfát ígért nekik az elmúlt évek alatt, melyből megm aradt az egyenlőtlen esélyek igája, a folyamatosan többszörösére emelkedő alapanyagárak, és a megvásárolt selejtes, elavult gépekkel látástól vakulásig végzett, a még igen szerény megélhetést is alig biztosító, emberpusztító fizikai munka. (10.50) A magya r gazda tisztában van azzal, hogy milyen lehetetlen feltételek mellett dolgozik, erkölcsi tartása miatt mégis ódzkodik a panaszkodástól, de az utóbbi évek csapásait már nagyon nehezen viseli. Az átszervezett állam a föld mellé elfelejtett induló tőkét adni , az eladott termékek alacsony árai sem biztosították az újratermelés lehetőségének finanszírozását. A gazdák többsége alacsony szinten ezt a tőkét mégis megteremtette magának, a szövetkezetekhez viszonyítva mégis talpon maradt; tette azt annak ellenére, h ogy az előző kormány szociálliberális intézkedéseivel megpróbálta a semmit is megadóztatni, így például minimálbér alatti saját felhasználásukat is, sőt a földet is ki akarta rántani alóluk, a jogi személyek földvásárlási lehetőségének biztosításával az id egen földkupecek és a tszlobbi részére. Ennek a sikertelen törvényjavaslatnak a választók általi értékelése nagymértékben hozzájárult a szociálliberális kormány bukásához. Ezért az is elképzelhető, hogy ezek a pártok a hatalom közelében sem fognak vissza jutni a hatalomba, mert a vidék Magyarországa nehezen szavaz bizalmat olyan erőnek, amely a földtől akarta megfosztani. A tszlobbi is felismerte, hogy fő támogatóik sokáig nem lesznek abban a helyzetben, hogy nagyokat bólogassanak a lobbi olyan kiadványai ra, melyek szerint a magyar mezőgazdaság fő baja a magyar gazda szakképzetlensége, ezért nem kell a gazdának a föld. A gazdák ezt azzal is cáfolták, hogy sanyarú helyzetük mellett is képesek voltak lenyelni veszteségeiket, nem adósodtak el, úgy, mint az ők et kritizálók, a szövetkezetek pedig már csak az összes földterület 10 százalékán tudnak nyereségesen gazdálkodni, és tetszik, nem tetszik, de meg kell állapítani, hogy túlnyomó többségük máris életképtelenné vált. És ez a folyamat visszafordíthatatlan. A gazdák számára az utóbbi két év gondjai az állam által rájuk omlasztott ellenőrzéshegy, és a rájuk ontott adminisztráció tengere. Ez egy komoly fenyegetés. Sajnos, a munka melletti kevés pihenőidejüket csökkenti a hivatalok járása, igazolások beszerzése, e bben is többszörösen túl kell hogy tegyenek nyugati sorstársaikon. A legnagyobb veszélyt viszont vitathatatlanul azok a vigécek jelentik, akik elviszik termékeiket és nem fizetnek. Ezek a jelenségek az utóbbi időben rendszeressé, mondhatnám, divattá váltak . Úgy tűnik, hogy a múltból itt maradt sápszedők, szövetkezve a privatizáción megtollasodott társaikkal, így tudnak nagyobb haszonra szert tenni és zavart kelteni a gazdák között, míg másik felük a gazdák
