Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
3147 érdekeltsége sem az élelmiszeriparban, sem a kereskedelemben, sem a pénzintézetekben, ami nyilvánvalóan viszont is igaz. Csak megjegyezem: éppen ezek miatt sokszor é rtetlenül nézek a viták során, amikor a dán minta követését igénylik többen; ahol is mintegy 150 év alatt alakult ki az a kiválóan egymásra épülő rendszer, amelynek alanya a termelő. Nemcsak az élelmiszeripar és a kereskedelem, hanem még a bank is az ő kez ében van - de 150 év alatt szerves fejlődéssel alakult ki. Nekünk a saját lehetőségeinkből kell kiindulni, és magyar mintát kell kialakítani, nyilván a fejlett európai országok tapasztalatait figyelembe véve, és nem hangoztatni, hanem cselekedni is. Az elm últ évtizedben az agrárstruktúra tulajdonképpen szétesett, rendkívül bonyolult érdekviszonyok alakultak ki az élelmiszeriparban, a kereskedelemben, miközben a termelő teljesen magára hagyatva vergődik. A gazdálkodó küszködik a tőke- és jövedelemhiánnyal, v ele nyeletik le az inflációt, ő finanszírozza az élelmiszeripart. Például mi, termelők - mint Farkas Sándor gazdatársam, magam is gazdálkodó is vagyok, tehát megélem - finanszírozzuk a Mizót és a Solamit, sajnos, mi hitelezzük - némi áttétellel - az egyre bővülő áruházláncokat, amelyeknek érdekükben áll kemény árversenyt alkalmazni a beszállítókkal. Nem csoda, hogy sok élelmiszeripari cég a versenyt nem bírja, tönkremegy, és magával rántja a termelőt is. Engedjenek meg egy példát, hogy még jobban ráirányít sam a figyelmet. Mondjuk, a Tescóban a fogyasztó megvásárolja a tejet, a parizert, majd az áruház 60 nap múlva a tejiparnak, húsiparnak kifizeti a termék árát, amiből a termelő 20304060 nap múlva megkapja a tej, illetve a sertés meglehetősen alacsony ár át. Mindemellett a szerencsétlen, sor végén lévő termelőbe a politika időnként jó nagyokat bele is rúg. Mi tehát a teendő? Mindenekelőtt odahatni, hogy a kormány érdemben foglalkozzon az agráriumot érintő kérdésekkel. A mai példa sajnos nem ezt mutatja, am i annál is inkább igaz, mivel súlyos mulasztások terhelik eddigi tevékenységét. Nevezetesen: a mai napig nem nyújtotta be az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírtaknak megfelelően középtávú agrárstratégiáját, pedig erre a 104/1999. számú, XI I. hó 21én elfogadott országgyűlési határozat is kötelezi. Ez azért is hiba, mert a válsággal küszködő mezőgazdaságnak nincsenek kapaszkodói, konkrét eszközei a kilábaláshoz, hiányzik egy átfogó piaci szabályozórendszer, ami biztonságot nyú jthatna termelőnek, élelmiszeriparnak, kereskedőnek, az érdek mentén egyaránt. Az előttünk lévő határozati javaslat, illetve annak megvalósítása, ha a gondokat nem is oldja meg, de sokat segíthet. Ennek érdekében javaslom, hogy kössük konkrét határidőhöz, hogy a kormány 2000. szeptember 30ig tekintse át a helyzetet, és nyújtson be a megoldást szolgáló törvénymódosításokat. Erről szintén szó volt Farkas képviselőtársam előadásában. Az, hogy a mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát miként lehet garan tálni, egy igen nehéz kérdés: részben törvényekkel, szabályozással lehet elősegíteni, részben pedig a termelőknek, a kereskedőknek, az élelmiszeripar szereplőinek közös, korrekt együttműködésével. Ami a törvényeket, szabályokat illeti, az elsősorban nyilvá n a kormány feladata. Több törvényt érint nyilván, így az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, adótörvényeket, biztosítás, hitelintézet, csődtörvény - a sort folytathatnám. Az tapasztalható - elsősorban az agráriumban , hogy még mindig nem alakult ki, mi az állam közvetlen felelőssége, szerepe, mozgástere, mi a gazdaság szereplőinek felelőssége, szerepvállalási lehetősége. Például a terméktanácsoknak lényegesen nagyobb jogkört, felelősséget, több forrást kell biztosítani - nyilván a kormány oldaláról i s. Természetesen az állam nem vonulhat ki a mezőgazdaság szabályozásából, a feladatát, felelősségét hosszú távon át kell értékelni, különös tekintettel az európai uniós csatlakozásra való felkészüléshez. Talán mint a bizottsági vitából is látható volt, leg többen a csődtörvény módosítását szorgalmazták akképpen, hogy az állam elsődlegessége után a rangsorban a termelők azonos súllyal szerepeljenek a bankokkal, így a finanszírozhatóság garanciái is megvalósulhatnának.
