Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
3142 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor 2000. április 5ei ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági bizottság a mezőgazdasági termelőket megillető tartozások megtérítését garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, úgy ítéltük meg a bizottságon belül - szinte kivétel nélkül minden egyes képviselőtársammal, a mezőgazdaság aktuális helyzetéből fakadóan , hogy erre a határozatra rendkívül kom olyan szükség van, már csak azért is, mert az elmúlt hetekben, hónapokban számos olyan piaci jel, olyan piaci zavar mutatkozott, hogy a mezőgazdasági termelők, illetve beszállítók követelései szinte olyan helyzetbe kerültek, amely azt mutatta, hogy kifizet és nem valószínű, illetve ezeknek a megtérítése csak nagyon hosszú idő után történhet meg. Az elmúlt években, és ez inkább talán az utóbbi háromnégy évre jellemző, a mezőgazdasági termelők piaci szereplőként, számos felvásárlói céggel való kapcsolatukból adódóan először 1520 napos, később 30 napos, majd ezt követően 6090 napos fizetési feltételek mellett tudták csak értékesíteni a termékeiket, árufeleslegeiket. Éppen ezért egy olyan helyzet alakult ki a mezőgazdaság területén, hogy ezek a szállítói köve telések gyakorlatilag egy olyan bizonytalan piaci pozíciót, piaci árbevételt teremtettek, amellyel maga a gazdálkodás kérdőjelezhető meg, magában a gazdálkodásban okoz olyan folyamatokat, okoz olyan problémákat, amelyek egyszerűen kezelhetetlenek a mezőgaz dasági termelők felé. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy e felvásárlók és üzletkötő cégek jelentős része, amelyek a mezőgazdasági termékeket megpróbálják felvásárolni, hosszú távon egy igen hosszú kifutásra rendezkedtek be, ahogy előbb említettem, 60 és 9 0 napos kifutású fizetési határidőt vállalva, ami természetesen garanciáktól, sajnos, mentes. Éppen ezért nagyon sok termelő, különböző cégeknek az üzletkörei, üzletfelei kerültek olyan helyzetbe, hogy ezeknek a cégeknek egy része gyakorlatilag olyan piaci helyzetbe került, hogy, sajnos, van amikor önhibájukon kívül is, egyszerűen fizetésképtelenné váltak, majd ezt követően pedig a termékekért az áru értékét nem kapták meg. Ez a folyamat sajnos az utóbbi hónapokban megerősödött, egyre több olyan információ van, amellyel azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a piac szereplői gyakorlatilag kettéváltak. Van egy jól fizető, biztos felvásárlói kör, és van egy olyan kör, amely - sajnos, ezt is tapasztaljuk - kiszámíthatatlan módon zavarokat okoz, egyszerűen nem fize tnek, illetve egyszerűen a fizetési kötelezettségek alól próbálnak kibújni. Az elmúlt hónapokban a Mizoügy, a Solamiügy és egyéb olyan ügyek kerültek nyilvánosságra, amivel megítélésünk szerint a bizottságon belül is foglalkozni kell. A bizottság tagjain ak és a megjelent képviselőtársaimnak is egyöntetűen, ahogy előbb említettem, a véleménye az, hogy ezt a törvényt meg kell alkotni, illetve módosítani kell a terméktanácsokról és az agrárrendtartásról szóló törvényt feltétlenül. Ide tartozik még az is, hog y a Csatári József képviselőtársunk által benyújtott, a csődeljárási és felszámolási eljárásról szóló törvénytervezetnek a módosítása is szükségessé válhat, már csak azért is, mert akkor lehet talán egy olyan törvényi hátteret teremteni ezeknek a termelőkn ek, akik ilyen lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy feltétlenül megfelelő garanciákat jelenthessen az ő piaci szereplésük. A garanciáról el kell mondanom azt - a bizottsági véleményben, a bizottsági ülésen is elhangzott többször , hogy igazából a garanciá t nem úgy képzeli el egyetlenegy képviselőtársam sem, hogy az állam közvetlen garanciát vállal, hanem úgy képzelik el, és úgy képzeljük el, hogy a terméktanácsokon keresztül megfelelő terméktanácsi díjakból és befizetésekből képződő alapból lehet ezt a pia ci zavart leküzdeni, illetve van egy elképzelés még arról, hogy akár az agrártámogatások körében egy bizonyos eszköz, keret félretételével, meghatározásával lehetne bizonyos garanciákat teremteni. Természetesen azt nem vállalhatja a kormányzat, egyetleneg y kormányzat sem, hogy olyan piaci szereplővé váljon, amely a piaci versenybe beavatkozna és meghatározó folyamatokat végezne. Itt kimondottan az FVMnek a hatásköre az, hogy ebben a szerepet vállalja, és ezekkel az eszközökkel némileg ezt a kérdést kezeln i tudja.
