Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3132 Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon aktuális ez a "hiszi is vagy csak mondja?" kérdés, hiszen az államtitkár úr, ahogy m ost nagyon szépen elmagyarázta a képviselő úrnak, hogy a törvény szerinti képletből miért következik az a nyugdíjemelés, amit a kormány tervez, csak azt felejtette el, hogy amikor az ugyanezen törvény szerinti szabályokból az következett, hogy az év másodi k felében 0,5 százalékot kellett hozzáadni az első felében megszabott nyugdíjemeléshez - emlékszik még, államtitkár úr? , akkor együtt mondták a jelenlegi koalíciós partnereikkel azt, hogy az a csúnya Hornkormány 0,5 százalékos nyugdíjemelést valósított meg. Pedig ez nem volt igaz, és ezt az államtitkár úr pontosan tudja... (Varga Mihály: Mind a kettő igaz volt, a csúnya is, meg a 0,5 százalék is!) Hiszi is az államtitkár úr, amit most előadott, vagy csak mondja? Szerintem csak mondja. De hogy rátérjek ar ra, amit mondanom kell: Két évvel ezelőtt május 24e volt a választások második fordulójának napja. Ettől a második fordulótól számít a magyar politikában az az időszak, amikor a Fidesz szabja meg a politika világát. Azt mondták akkor, a második fordulókor , meg előtte is, hogy amit csinálni akarnak, az több lesz, mint kormányváltás - emlékszik még, államtitkár úr. Most azt kell mondanom: sikerült. Egy kormányváltás ugyanis azt jelenti, hogy egy új kormány veszi át az ország vezetését, és azok között a szabá lyok között, azokat a politikai normákat követve, amelyeket egymást követő kormányok éveken, évtizedeken át kialakítottak, végzi a maga dolgát. Amit önök csináltak, más. Önöknek ez alatt a két év alatt egy új világot sikerült teremteni ebben az országban, legalábbis a politikai életben. (18.40) Mert hiszen '98 tavaszáig mi jellemezte ezt az országot? Az jellemezte, hogy a kormányok az adott demokratikus kondíciók között kormányoztak, hogy keresték a megoldást az ország gondjaira, az alapvető problémákra, ne m sokat törődve azzal - be kell vallani , hogy mi lesz a következő választásokon. A mindenkori miniszterelnök idejött a parlamentbe, és itt a parlamentben védte meg a maga kormányának a politikáját, a pénzügyminiszter adott esetben még le is ment a tüntet őkhöz a József nádor térre, hogy meggyőzze őket, a megszorító intézkedésekre szükség van. Ha hibázott a kormány, akkor itt a parlamentben a miniszterek válaszoltak az ellenzéki kérdésekre, ha az ellenzék visszaélést talált, akkor vizsgálóbizottság megalakí tását kezdeményezte. És ez a vizsgálóbizottság megalakult, az államtitkár úr volt a vezetője az egyik vizsgálóbizottságnak, amelyik végig is csinálta a maga feladatát. Akiről pedig kiderült, hogy hibázott, el is távolították a maga pozíciójából, és nem is kapott helyette másikat. Mi van itt '98 nyara óta? '98 nyara óta a kormányzás két dologról szól, hatalmi pozíciók megszerzéséről, ez az egyik, gondoljanak a társadalombiztosításra, a közszolgálati médiákra és így tovább, másfelől pedig egy folyamatos kampá nyról, közben pedig a demokratikus intézmények megbénításáról. Megszerezték a közszolgálati médiát, kísérleteket tettek a magánsajtó megszerzésére, amikor autópályát építenek, akkor kitalálják, hogy a közbeszerzési törvény nem tetszik, és ezért közbeszerzé s nélkül kívánnak 600 milliárdos közpénzeket elkölteni, de hasonlóképpen pályázat nélkül akarnak Nemzeti Színházat építeni. Három hetenként van csak parlament, hogy az ellenzék lehetőségeit korlátozzák. A miniszterelnök megvádolja az előző kormányt, aztán nem képes bebizonyítani állításait, erre egy mesterséges, hamis vizsgálóbizottsági jelentést fogadtatnak el a MIÉPpel megerősített kormánytöbbséggel. Amikor az ellenzék vizsgálóbizottságokat akar létrehozni - igaz, államtitkár urak?! , akkor megakadályoz zák a vizsgálóbizottságok megalakítását, nem választják meg a vizsgálóbizottságnak elnökét, újabban a tagjait, ezt csinálták a tegnapi napon is. Egyszóval: a mellébeszélés, a hamisítás, a lódítás válik mindennapos politikai normává, a demokratikus politika i normáknak pedig búcsút mondanak. Államtitkár urak, gratulálok! Sikerült több mint kormányváltással egy új világot teremteni a magyar közéletben, de sem önök, sem mi nem erre gondoltunk 11 évvel ezelőtt, a rendszerváltás kezdetén. Szomorú!
