Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
3089 Az ombudsman közviszonyainkra reflektál, amely demokrácia tekintetében nem konstans, nem befejezett világállapot, inkább a létrehozására irányuló erőfeszítés tárgya, ellenkező irányú törekvések ellenében. A nemkívánatos homálynak nemcsak a társadalo m, az állam is kárvallottja; alig hihető, hogy ezt az állam, illetőleg hatalmának megjelenítői könnyűszerrel átlátnák, hiszen senkitől sem várható el, hogy legyen bár rendőrtiszt, rendőrtábornok, titkosszolgálati főnök vagy bankár vagy egy direkt marketing cég tulajdonosa, hogy lelkesedjen azért, mert figyelmeztetjük: nem teheti meg azt, amiről úgy gondolta, hogy megteheti. Nekem itt az jut eszembe, hogy a voluntarizmus nem kommunista, hanem antidemokratikus specifikum. A titok a kivételesség érzetét kínálj a - mondja az ombudsman. Nekem pedig az jut eszembe erről, hogy talán fontosabb a kiválasztottság tudata, a kiválasztott ugyanis minden titkok tudója, az elhivatottság tudata, mint a titok birtoklásával ténylegesen birtokolt hatalom, pedig az sem kutya. 3. A filozofikus elmélyültség. Az adatvédelmi biztos credója a következő: "A honi jogállami forradalomban kitüntetett szerepet játszottak az információs jogok. A rendszerváltás történeti alkotmánya, a puha diktatúra jogának más tekintetben kétségbe nem vont kontinuitását ezen a ponton törte meg. Omnipotens államból önkorlátozó hatalmat formálhatunk..." - tessék figyelni, hogy a múlt idő helyett itt most egyszerre jelen és jövő idejű szóhasználat következik , "a kiszolgáltatott emberekből szabad individuumkén t együttműködő polgárok közösségévé válhatunk" - ha válunk, természetesen. Vannak azonban intő jelek. A szlogenesített végkövetkeztetést: átlátható állam, átláthatatlan állampolgár, egyszer már félreértették, mi több: ártalmasságát, felette ártalmas voltát kinyilvánították, mondván, hogy ez egyenlő a megvakított állam és a kezelhetetlen állampolgár ellentétével. Ez bizony jelen lévő, folytonosan jelen lévő és intézményesülni igyekvő felfogás a magyar közgondolkodásban, amely egyneműsítené az ösztönöket, kik ényszerítené a rendet, rákényszerítve az Untermenschre, aki hozzá képest másféle, pogány, testidegen, rendszeridegen, nemzetidegen elem. Nyugtalanító az a tapasztalati tendencia is, hogy az információs jogok iránti igény erőtlenebb, mint a személyes adatok védelmére irányuló törekvés, mintha valami - reméljük indokolatlan - veszélyérzet működtetné az állam polgárait. A rejtekező állam, amiről még a következő néhány mondatban szólni szeretnék, azután pedig a kíváncsi és a fürkész államról. A rejtekező államm al kapcsolatban idézném az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő érdek körüli vitákat, ahol vita volt, hogy mi az, hogy "állami szervek", mi a "zavartalan" terminus fogalmi terjedelme és időbeli tartama történeti megközelítésben is. "Ez a fogalmazás " - mondja az ombudsman - "az államtitok fogalmi elemévé tette volna a rendszerváltást túlélt és az Alkotmánybíróság által megsemmisített titoktörvénnyel, és korlátlanabb titkosítási jogot eredményezett volna, sőt megszüntette volna a titok tartalmi fogalm át, mert minden, amit az állam csinál, államtitok lehetett volna." Az ombudsman örül az elért eredménynek, én ebben egy kicsit szkeptikusabb vagyok. Idézném a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ellenvetését: "Nincs olyan törvényi rendelkezés, amely előírásokat tartalmazna a kormányülésen történtek dokumentálásának módjáról. A kormányülésen történtek lényege a döntés, az információszabadság a döntések nyilvánosságát feltételezi, a kormány ennek maradéktalanul eleget tesz, hiszen közzéteszi a rendelete it, rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt a feladatkörébe tartozó ügyekről." A miniszter csak egyről feledkezik el, hogy a morális megítélés szempontjából, sőt a politikai megítélés szempontjából esetenként sokkal fontosabb a motívum, amely a döntéshez elvezetett, mint a döntés maga.
