Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
3079 képviselők is - mint jeleztem, szerintünk nem helyes módo n. Az így összeválasztott két önkormányzat működése során gyakran konkurál egymással az önkormányzathoz való jog, illetve a kisebbségi önkormányzathoz való jog. A jelenlegi szabályozás sajnos nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi tekinthető kisebbségi, n emzetiségi közügynek. A nyelvi és kulturális belső ügyeken túlmenő kérdéskörök ugyanis gyakran az egész település közéletébe belefolynak. A vállalkozások keretén belüli, a célszerű gazdálkodás és üzletvitel szabadságának joga is gyakran konkurál az etnikai diszkrimináció generális tilalmával. A beszámoló felhívja a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy vendéglátóipari szolgáltatásokat olykor megtagadnak a cigány etnikumhoz tartozó kisebbségektől. A jogsértőknek számtalan kézenfekvő indok áll rendelkezésükre: f oglalt asztal, zártkörű rendezvény, telt ház stb. Nehéz a jogsértés bizonyítása ezekben az esetekben. Van azonban, amikor megalapozott a szolgáltatás nyújtásától való elzárkózás. Ilyen indok lehet szerintünk például korábban kifogásolt magatartás tanúsítás a, súlyosan leittasodott állapot, vagy korábban felhalmozódott és kiegyenlítetlen számlatartozások, és lehetne sorolni. Ilyeneket nem célszerű etnikai üggyé emelni. Mostanság a fogyasztóvédelmi felügyelőségek láthatóan cigány származású ellenőrei próbavásá rlásokat szoktak végrehajtani, és jogsértő magatartás tapasztalása esetén akár fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is lehet alkalmazni a jogsértővel szemben. Más szakterületű vállalkozások háza táján is előfordulhatnak diszkriminációnak minősíthető elzárkóz ások. Építőiparban érdekelt mesteremberek, kőművesek, ácsok, burkolók, asztalosok stb. vonakodnak nagy értékű munkák elvállalásától cigány származású megrendelők jelentkezése esetén. Vannak ügyvédek is, akik kerülik a cigány származású ügyfelek képviseleté t - de vannak olyanok is, akik rájuk szakosodtak. A MIÉP képviselőcsoportja nem vitatja, hogy ezek a sajnálatos diszkriminatív jelenségek ittott szórványosan és csekély mértékben előbukkannak. Reménykedünk azonban abban, hogy az érintett etnikai kisebbség is sokat fog tenni annak érdekében, hogy az iránta tanúsított ritka és szórványos előítéleteknek ne legyen táptalaja. Régi magyar mondás ugyanis, hogy kettőn áll a vásár. A munkavállaláshoz való jog szintén konkurál a munkaadó személyzeti koncepciójának s zabadságával. Javasoljuk figyelembe venni, hogy a munkaviszony létesítése a munkavállaló és a munkaadó között bizalmi viszonyt is jelent, amit nem lehet kikényszeríteni. Nincs tehát alkotmányos lehetősége annak, hogy az állam a szerinte hátrányosan megkülö nböztetett polgártársaink foglalkoztatottságát kikényszerítse. Talán a közhasznú munka intézményének további szélesítése annak a biztosítására is alkalmas, hogy nemzetiségi és etnikai hovatartozástól függetlenül a település közösségének aktív részesévé vál jon és így bizonyítson a munkában közreműködő polgártársunk. A MIÉPfrakció nem tekinti sem kiútnak, sem eredménynek az országgyűlési biztos úr beszámolójának azt a részét, amelyben sikerként számol be arról, hogy kieszközölte a kormány egyes szabálysértés ekről szóló, 218/1999. (XII.28.) számú rendeletében megfogalmazott szabálysértési tényállás - munkavállaló hátrányos megkülönböztetése - büntetési tételének 50 ezer forintról 100 ezer forintra történő emelését. Ennek a szakasznak az alapján még egyetlen mu ltinacionális cég, bank, pénzintézet humánpolitikai igazgatóját nem bírságolták meg. Nehezen is lenne bizonyítható a tényállás. Megállapítható azonban, hogy az országgyűlési biztos úr kocsmárosok és csaposok diszkriminatív magatartásának vizsgálatára irány ította a figyelmét. Bankok, pénzintézetek, biztosítótársaságok, multinacionális cégek helyi vállalkozásai elkerülték a biztos úr figyelmét. A látókör ilyen mértékű beszűkülése nem tekinthető helyesnek, és a MIÉP képviselőcsoportja javasolja annak kiszélesí tését. Az országgyűlési biztos úr beszámolójának tartalmából kiolvasható, hogy a gyakran különböző, egymással konkuráló emberi és állampolgári jogok összecsiszolása helyett ezek közül az egyiknek a többi fölé helyezésére irányul az irodája tevékenysége. (1 4.30)
