Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
3010 nómenklatúraréteg - ha talmas mértékben meggazdagodott, a többség elszegényedett, és közben az adósságállomány sem csökkent. Miközben ha a felelősségre vonást elvégezték volna, ha nem folytatták volna ott az előző, nemzetellenes cselekedeteket végrehajtó kormányzatok, ahol koráb ban abbahagyták, akkor a forrásainkat megtartva lenne reményünk Magyarország gazdasági fejlődésének felgyorsítására a nemzet érdekében. Ezért érthetetlen a számomra, hogy noha a jelenlegi kormányzat programjában teljes gazdasági átvilágítást, rendezést ígé rt, a privatizációs adósság felülvizsgálatát, ugyanott folytatja, ahol a HornKunczekormány abbahagyta, ugyanazokat a hibás lépéseket viszi tovább, jóllehet alkalma és lehetősége lenne valamennyi általam említett kérdés felülvizsgálatára, rendezésére, a g azdasági és pénzügyi nagytakarításra. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem a kormány képviselőjét, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Glattfelder Béla: Igen.) Megadom a szót Glattfelder Béla úrnak. GLATTFELDER BÉLA gazdasági miniszté riumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! Kétségtelen, hogy a kormány nehéz örökséget vett át a gazdaság és a társadalom minden területén. Hogy csak egyre utaljak: az előbb hangzott el az M5ös autópálya ügye, amikor Bauer Tamás képviselő úr meglehetősen érthetetlen módon azt vetette fel, hogy más koncessziós szerződések esetében az állam el tudta érni a koncessziós szerződés módosítását. Nem tudom, ezzel a képviselő úr beismerni akartae azt, hogy ezek szerint az elő ző kormányzat alatt megkötött többi koncessziós szerződés hibás volt, hiszen ezt eddig más ellenzéki, SZDSZes képviselők még nem tették meg. Ismeretes, hogy a magyar kormány az M1es autópálya esetében azért tudta a koncessziós szerződés módosítását, ille tve megszűnését elérni, mert az M1es autópályát üzemeltető koncessziós társaság egyszerűen csődbe ment. Az M3as esetében pedig ténylegesen az a helyzet, hogy ott a másik oldalon is az állam állt, tehát az államnak önmagával kellett megállapodnia, ami nyi lvánvalóan sokkal könnyebben létrehozható egyezség volt, mint most, amikor az államnak egy külföldi tulajdonban levő M5ös autópályakoncessziós társasággal kellene valahogy megállapodni annak érdekében, hogy az a rossz koncessziós szerződés, amelyet az el őző kormány idején ütöttek nyélbe, módosuljon, és így Szeged környéke és a DélAlföld is gazdasági fejlődésnek indulhasson. Egy dolgot azért engedjen meg, képviselőnő: nem hiszem, hogy Magyarország helyzete ma rosszabb lenne - gyarmatibb állam lennénk péld ául , mint amilyen volt az orosz megszállás ideje alatt. 1990 előtt semmink nem volt, egy megszállt ország voltunk, amelyet egy külföldi hatalom kényekedve szerint irányított közvetlenül, illetve magyarországi kiszolgálóin keresztül. Ehhez képest Magyaro rszág mára szabad állammá vált, amely a választásokon keresztül kinevezett politikai vezetői által határozza meg saját útját. Legalább azt el kellene ismerni, hogy ez az állítása némiképpen túlzás volt. Egyébként a magyar kormány feladata alapvetően az, ho gy a jövővel foglalkozzon, természetesen ahol lehet, ott a hibákat ki kell javítani, ahogy ezt tettük például az előbb említett autópályakoncessziós szerződések ügyében, és másutt is, ahol lehetett, a javítást végrehajtottuk. Beszéljünk egy kicsit talán a mai helyzetünket jobban tükröző számokról is! 1999 már tényleg jó év volt, és van némi szimbolikus ereje is annak, hogy a múlt év végén a magyar gazdaság teljesítménye elérte azt a szintet, amelyet a rendszerváltást megelőzően 1989ben, különös tekintette l arra, hogy időközben a lakosság száma sajnálatos módon óriási mértékben csökkent, így az egy főre jutó gazdasági teljesítmény tulajdonképpen még javult is. Tavaly például a foglalkoztatottság 3,1 százalékkal bővült, a munkanélküliség csökkent, 7 százalék os szintet ért el, ami már az idei első negyedév végére 6,7 százalékra csökkent, ami azért különösen fontos, mert az Európai Unió átlagos munkanélkülisége ezt az értéket lényegesen meghaladja. A múlt évben még a tervezett mértéket is
