Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Határozathozatal a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2478. szám) részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az állami tulajdonban lévő vagyontárgyakat fenyegető kockázatok kezelésével és egyéb kockázatkezelési kérdésekkel kapcsolatos egyes kormányzati feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP):
2963 foly amatának lezárásáról szóló országgyűlési határozati javaslatának tárgysorozatbavételéről. Az indítvány tárgysorozatbavételét a gazdasági bizottság utasította el. A Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján a tárgysorozatbavételről az Országgyűlés - hasonló an az előzőekhez - az előterjesztő legfeljebb ötperces felszólalása után határoz. Természetesen - miként az imént - hasonló eljárási rendben tárgyaljuk, tehát valamennyi frakciónak 22 perces időtartamú felszólalásra van lehetősége. Megkérdezem az előterje sztőket, hogy melyikük kívánja megindokolni az előterjesztést. (Dr. Suchman Tamás jelentkezik.) Suchman Tamás kívánja megindokolni az előterjesztést. Megadom a szót Suchman Tamás képviselő úrnak. DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt K épviselőtársaim! A határozati javaslat valójában két törvény megalkotására ad lehetőséget. Azt gondoljuk, hogy tizenkét évvel az állami vagyon lebontása, tíz évvel a privatizáció megkezdése után végre szükség van egy olyan jelentésre, amelyet az ország asz talára lehet tenni, amely fehéren feketén előadja, hogy mi történt az elmúlt tíz, illetve tizenkét évben. Mindenfajta sandaság és politikai vita csak akkor szűnik meg a privatizáció, illetve az állami vagyon lebontása körül, ha elkészü l egy olyan jelentés, amely mind a spontán privatizációs, mind a törvény alapján folytatott privatizációs folyamatot átfogja. (17.50) MIÉPes képviselőtársamnak mondom, hogy a javaslat általam történő előadása körülbelül annyi, hogy tálcán fogom nyújtani a fejemet, jó lelkiismerettel. Ha a törvény alapján feláll egy munkabizottság, amely elvégzi az elmúlt 10, illetve 12 évről a számadást, akkor én azt gondolom, hogy a privatizáció valamennyi politikai felelősének a spontán privatizációtól a privatizáció maj dani lezárásáig segítenie kell ezt a munkát. Ez előtt a munkabizottság előtt meg kell hát jelennie Martonyi Jánosnak, Mádl úrnak, Szabó Tamásnak, Csiha Juditnak, Stumpf Istvánnak és természetesen nekem is, hogy elmondjuk, döntéseinknek mi volt az indoka, m it, miért privatizáltunk, és mi történt a privatizációs bevételekkel. Abban az esetben, hogyha a tisztelt kormánypárt a javaslatot megszavazza, ez év végéig törvényt alkot és jövőre feláll ez a bizottság, akkor ezek a nyilvántartások elkészülhetnek, és én azt hiszem, hogy a magyar társadalom nagyon is figyel arra, hogy ki, mikor, miért és milyen indokok alapján hajtotta végre a rendszerváltás politikaitársadalmi volta után a gazdasági rendszerváltás lépéseit is, és ennek milyen eredményei voltak. Én azt hi szem, hogy a tömeges privatizáció, illetve a magánosítási folyamat lezárása során több fog előjönni a tényekből, mint amennyi az újságokból és a kölcsönös politikai vádakból eddig előjöhetett. Álljunk ezen önvizsgálat és vizsgálat elébe! Többek között vilá gossá fog válni, hogy az állami vagyon lebontása nem csak a privatizáció által történt, hanem abból a Kisgazdapárt, amely egyébként végig privatizációellenes volt, keményen kivette a részét, hiszen a földek, illetve az erdők privatizálása, azaz állami tula jdonának megszüntetése legalább 1200 milliárdos nagyságrendű, amiről oly gyakran hallgatnak az urak. A törvényjavaslat másik fele egy másik törvényről szól, az egységes államivagyontörvényről. Azt gondolom, az az aktualizált vita, amely most az ÁPV Rt. me gszüntetéséről szól és az egyes vagyonelemeknek a különféle minisztériumokhoz történő kiosztását jelzi, lezárulna azzal, hogy ha a parlament egy egységes államivagyontörvényt hozna létre. Az egységes államivagyontörvény mottója, hogy valamennyi keletkeze tt és valamennyi jövőben keletkező vagyon, illetve vagyontárgy a Kincstárhoz tartozzék, a pénzügyminiszter felügyelete alá. Sehol a világon nincs arra gyakorlat, hogy a különféle állami vagyonelemek különféle szaktárcákhoz tartoznak. Annak egységes kezelés e azért is fontos, mert van benne aktív és van benne passzív vagyon, van, amelyik eltartja magát, és van, amelyiket a költségvetésből kell eltartani.
