Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az ifjúsági és sportminiszterhez - "Mégis párttámogatásra költik a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram pénzét?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár:
2946 Várom válaszát. (Taps az SZDSZ soraiban.) (16.20) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Képviselő asszony kérdésére dr. Szakács Imre ifjúsági és sportminisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Kedves Elnök Asszony! T isztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ahogy a képviselő asszony sem a március 21én elhangzott interpellációját kívánta megismételni, én sem az akkori válaszomat mondom el, így talán lehetőség nyílik arra, hogy a képviselő asszony, meghallgatva válaszom at, ezt most elfogadja. Mint a képviselő asszony is tapasztalhatta, 1994 és 1998 között kialakult egy sajnálatos gyakorlat az ifjúsági célokat szolgáló költségvetési források szétosztásánál. Ez abban mutatkozott meg, hogy az MSZPhez kötődő ifjúsági szerve zetek - elsősorban a Baloldali Ifjúsági Társulás - esetenként jelentős támogatást kaptak kormányzati vagy a kormány által létrehozott közalapítványi forrásokból. A polgári kormány a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram működését új alapokra helyezte. A 14 fős GYIAtanácsba, amely az ifjúságpolitikai célokra szánt költségvetési források jelentős hányadát kezeli, az Ifjúsági és Sportminisztérium csak egy főt delegált. A korábbi időszakhoz képest viszont jelentősen megnőtt a korosztályi képviselők száma, és nagy s zámban vesznek részt civil szervezetek is a döntésben, mint például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, vagy a sok száz egyesületet megjelenítő Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament, vagy a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács. Azt gondolom, hogy a kormá ny és az ISM intézkedése biztosítja, hogy a korábbi hagyományok, a protekcionizmus, amire a képviselő asszony is utalt kérdésében, ne élhessenek tovább. Ez a garanciája annak, hogy a GYIAtanács az Ifjúsági és Sportminisztérium megelégedésére nem politikai alapon hozza meg a döntéseit, mint ezt az előző kormányzati ciklusban tette. A tanács nyílt pályázatokat ír ki, és azok elbírálása során azt elemzi, hogy a megvalósítani kívánt program megfelele a pályázati kiírásnak, valamint azt, hogy végiggondolt, sza kmailag megalapozott elképzelésről vane szó; egyszóval azt vizsgálja, hogy jóe a megvalósítandó program vagy nem jó. Egyébként a legutóbbi pályázati elbírálás során 315 millió forintról döntött a tanács, és ennek mindösszesen 3,7 százaléka került vá llaltan politikai tevékenységet folytató szervezetekhez, a többi 96 százalék iskoláknak, önkormányzatoknak és egyesületeknek került átadásra táborok és ifjúsági programok lebonyolítására. Tehát leszögezve, hogy nem volt prioritás a politikai szervezetek tá mogatása, az általuk elnyert összeg a teljes pályázati keretösszeg elenyésző részét képezi, és vélhetően a nyertesek pályázatai voltak a legjobbak, amelyek évek óta sikeresen működő nyári ifjúsági táborok megrendezésére, határon túli magyar fiatalok részvé telével rendezett konferenciasorozatra vonatkoznak. Erről nem kell többet mondani; javaslom a képviselő asszonynak, hogy ha a GYIAtanács döntéseinek folyamatára kíváncsi, akkor forduljon közvetlenül a tanácshoz. Magukról a pályázatokról és az azokról való döntésekről az interneten bárki azonnal tájékozódhat. Azt azonban meg kell említenem, hogy éppen e helyzet kezelésére tett javaslatot a Fidelitas. Ennek lényege, hogy a politikai pártokhoz köthető ifjúsági szervezetek - mintegy önkorlátozva magukat - ne v egyenek részt a pályázatokon, és kölcsönösen fogadják el ezt az elvet. Sajnálatos, hogy végül egyedül a BIT, a Szocialista Párt ifjúsági szervezete volt az, aki ebben nem volt partner, elutasította a javaslatot, sőt a parlament által a társadalmi szervezet ek támogatására kiírt pályázatból egyedül a fiatal baloldal részesült támogatásban emiatt. Végül tiltakoznék a képviselő asszony kérdése mögött rejlő állítás ellen, miszerint a politikai célokat is nyíltan felvállaló szervezetek kevésbé hasznos tevékenység et folytatnak, mint más civil szervezetek. Ez már csak azért sem állja meg a helyét véleményem szerint, mivel egyébként tisztán civil szervezetek is belefolyhatnak politikai jellegű kérdésekbe; ilyenek voltak például a környezethez és a természetvédelemhez kapcsolódó esetek.
