Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Dr. Bogdán Emil (MIÉP) - a külügyminiszterhez - "Mire jó egy szekus halála?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
2920 voltak hasonló, számos esetben halálos kimenetelű kilengések, de a három székelyföldi helyszín kivételével sehol sem indítottak eljárást senki ellen. A Kézdivásárhelyen meglincselt Aurel Agache őrnagyot a diktatúra is többször megbüntette, áthelyezte tör vényellenes túlkapásai miatt. Köztudott volt aranyéhsége; áldozatait, akik vonakodtak ékszereiket előadni, kegyetlenül megkínozta, volt, akit halálra vert. Iliescu akkori államelnök mégis "a forradalom mártírhősének" nyilvánította. Tőkés László í rja: "A mártírhősi cím odaítélése Agachénak arculcsapás Kézdivásárhelynek, a Székelyföldnek, a megcsúfolt forradalomnak." S Markó Béla szerint: "...fontosnak tartom, hogy ezeket a megvádolt kézdivásárhelyi embereket megvédjük." Egyértelmű, hogy a kirakatpe r politikai szándékokat szolgál, az eljárásnak diszkriminatív, etnikai jellege van. Célja a magyar közösség megfélemlítése, ezért kellett a pert tíz éven át életben tartani, embereket menekülésbe, halálba hajszolni. Kérdezem államtitkár urat, mit kíván ten ni az ártatlanul elítélt magyarok: Orbán Kamilla, Reiner Antal, Paizs Ottó és Héjja Dezső ügyében. Mit lehet egyáltalán tenni ebben a soviniszta légkörben? Lojalitásunk a román szélsőségeseket bátoríthatja, hitelesítve az amúgy is félreinformált NATOpartn ereink helyzetértékelését, hogy Románia kisebbségpolitikája modellértékű. Államtitkár úr szíves válaszát várom. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Németh Zsolt államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. NÉMETH ZSOLT külü gyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr interpellációjának indoklásából egyértelműen kiderül, hogy sokunkhoz hasonlóan részleteiben is ismeri az Agacheügyet, melynek sajnos már irodalma van. Dr. Ta más Sándor háromszéki RMDSZes képviselő úr kezdeményezésére és támogató segítségének köszönhetően a múlt évben könyv alakban is napvilágot látott a '90es évek romániai justizmordja, a "Kísért a múlt Székelyföldön" című dokumentumösszeállítás. Közismert az is mindannyiunk számára, hogy a kézdivásárhelyi magyar elítéltek kálváriája nem egyedülálló jelenség. Gondolok itt Marosvásárhely fekete márciusának sajátos igazságszolgáltatási következményeire, nevezetesen arra, hogy az akkori eseményeket követően a f elelősök körében csak magyar bűnösök találtattak, Cseresznyés Pál és más helyi magyar fiatalokra is gondolhatunk, illetőleg az oroszhegyiekre és zetelakiakra, akik egy, a kézdivásárhelyihez hasonló népítélet után súlyos börtönbüntetéssel lakoltak. (14.40) Ismeretes az is, hogy közülük ketten immár nincsenek az élők sorában, öngyilkosságuk máig tisztázatlan hátteréről, börtönbeli megrázkódtatásaikról két döbbenetes dokumentumkönyv is megjelent a Püski Kiadó jóvoltából. A kézdivásárhelyi eseményekről hadd mon djam el, hogy 1989. december 22én délután a Ceausescu bukását ünneplő forradalmi tömeg a főtéren halálra verte a tüntetőkre pisztolyt fogó Agache rendőrtisztet, aki hosszú éveken át megannyi súlyos visszaélést követett el a helyi lakosokkal szemben. Az Il iescurendszer Agachét a forradalom hősévé avatta, egyébként pedig az amnesztia alá eső népítélet elkövetőiként több magyar nemzetiségű embert elítélt. Közel egy évtizedes, hol elaltatott, hol felmelegített peres eljárásban a bukaresti táblabíróság múlt év december 8án másodfokon súlyos börtönbüntetést szabott ki a négy magyar vádlottra. Az ítélet diszkriminatív jellegét, a perek koncepciós mivoltát tanúsítja az, hogy magyar részvevők esetében következetesen eltérően kezelik a '89es eseményeket. Tudnivaló , hogy '89 decemberében Erdély több városában szintén lincseltek meg milicistákat, de ismereteink szerint az ottani népítéletnek nem lettek jogi következményei, különös tekintettel az amnesztiára.
