Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2882 A nagyobb problémát az jelenti, ami a kockázati tőkére és a tagdí jbefizetésekre vonatkozó előírásokat jelenti. Ha ezeknél az egyesületeknél nem biztosítunk megfelelő átütemezési időszakot, türelmi időt vagy esetlegesen - de ezt csak halkan jegyzem meg - az agrárkormányzat mezőgazdasági támogatási címben, mondjuk, piacra jutási vagy költségcsökkentő támogatási fejezetéből nem tud elkülöníteni a tőkekoncentrációra, a törvénynek megfelelő biztonsági tőke felemelésére, akkor ezek a tevékenységüket befejezték, és bizony nézhetjük a következő időszakban is - ha esetlegesen olya n problémák keletkeznek, mint amivel az utóbbi években szembenéztünk , hogy van belvízkárunk, van olyan jellegű, nem biztosítható kárunk, amire, lássuk be, a kockázati alapot az állam nem tudja tíz éve biztosítani - nem tudja. Pár száz millió forinttal el indítjuk mindig ezt a katasztrófaalapot, amelynek a feltöltéséhez nyilvánvalóan az érintettek támogatását is kérjük, és nem nagyon jön be. Ha a másik oldalon van egy ilyen jellegű kezdeményezés, ami hasznos és jó, azt gondolom, hogy azt egy ilyen törvényi szabályozással nagyon óvatosan, nagyon finoman kellene kezelni. Abba az irányba, amit most a törvény megcéloz - nyilvánvalóan a nagyobb biztonság érdekében is, a tőkekoncentrációt is figyelembe véve , ezt az utat járva ezeknek a biztosítóegyesületeknek me g kell adni azt a lehetőséget, hogy a tagdíjbefizetéseikkel és a tagi hozzájárulásaikkal, valamint a viszontbiztosítással megteremtődhessen az a kör, amelyben életképesek maradnak. Ennek egyetlenegy gátját látom a mostani előterjesztésben, ami azt mondja, hogy a biztosítási díjbevétel és a tagsági hozzájárulás összege legalább felének az egyesület természetes személy tagjaitól kell származnia. Az előbb utaltam arra, azt is látni kell, ha minél több ilyen beszerzőértékesítő szövetkezet alakul, és ezek hozna k létre ilyen egyesületet - a tagdíjbefizetések természetesen csak a tagoktól származnak , akkor már nemcsak természetes személyektől, hanem jogi személyektől is származik tagdíjbefizetés. Ha mi csak azt várjuk el, és azt kötjük meg a törvényi szabályozás ban, hogy a fele legalább természetes személytől származzon, akkor az amúgy is tőkeszegény az és amúgy is gyenge kis biztosítóegyesületeknek a nyakára tesszük a kötelet. Nagyon örülnék annak, ha azt a tárgyalássorozatot, amelyet itt a pártok elkezdtek, val óban abba az irányba tudnánk vinni, hogy a törvény szellemének megfelelően, a Pénzügyminisztérium által és a kormány által kitűzött célt nem vitatva lehetőséget biztosítanánk arra, hogy ez a sajátos formáció, ez a sajátos kör - nevén nevezve: azok a biztos ítóegyesületek, amelyek nem nyereségorientáltan működnek - feltételrendszerében, határidejében igazodva ahhoz a tendenciához, amit a biztosítótársaságok tőkekoncentrációja előír, lehetőséget kaphatna a túlélésre, és ehhez némi állami könnyítést is - ezt ny ilvánvalóan majd a költségvetési törvény tárgyalásánál kell megvizsgálni , ami a befizetéseik adójóváírását, illetve a befizetésekhez nyújtott esetleges állami támogatást is jelenthetné. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi majd Karakas János. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Ú r! Szinte minden magyarországi családot és minden hazai vállalkozást érint az előttünk fekvő törvényjavaslat. Hatalmas pénzmennyiségről van szó, hiszen az elmúlt esztendőben több mint 300 milliárd forint volt az élet- és vagyonbiztosítással kapcsolatos biz tosítási díjbevételek nagysága. Ez az összeg megfelelt a költségvetés társasági adóból és illetékbefizetésből származó bevételeinek, vagy ebből az összegből fedezni lehetne a nyugdíjkifizetések egyharmad részét. Tavaly ennek a jelentős nagyságú díjbevételn ek alig egyharmada szolgált kárrendezést és kártérítést, tehát nagyon fontos ennek a tevékenységnek a törvényi szabályozása, mivel a biztosítási díjak befizetése és a káresemény időben nem eshet egybe. Emiatt a jogszabályoknak és az állami felügyeletnek go ndoskodnia kell arról, hogy
