Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
2879 A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Soron következik a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/2495. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2495/1., 3., 4., 5. és 7. számokon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre j elentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben. Először megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, Fidesz. DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvénymódosítást megkaptam, két alapvető kérdésre kerestem a választ. Az egyik az, hogy célszerűe módosítani az 1995. évi XCVI. törvényt, és amennyiben célszerű, akkor azt most kelle megtenni. A módosítás áttanulmán yozása után azt a választ fogalmaztam meg, hogy igen, szükséges ezt megtenni, és valóban az időzítés is megfelelő. Nyilvánvaló, hogy az átfogó módosításnak alapvetően két indoka van: egyrészt a hazai szabályozási környezet és piac változása, másrészt pedig az Európai Unióval való jogharmonizáció egyes követelményei. Most nézzük meg a két kérdéskört kissé részletesebben is! Magyar biztosítási piacról alig több mint tíz éve beszélhetünk. 1986ban a monopolhelyzetben lévő Állami Biztosítót kettévá lasztották, s ezután megkezdődött - egyre gyorsuló ütemben - a külföldi tulajdonú biztosítótársaságok megjelenése, ami napjainkra azt eredményezte, hogy 22 biztosító részvénytársasági formában, 35 biztosító pedig egyesületi formában működik, bár mindenképp en megjegyzendő, hogy az egyesületek súlya marginális, hiszen piaci részarányuk 1 százalék körül mozog. Mindezt a nagyszámú biztosítót úgy sikerült szabályozásilag beengedni a hazai piacra, hogy komolyabb pénzügyi probléma eddig ebben a szektorban nem jele ntkezett, biztosító csődjéről még nem hallhattunk, nem úgy, mint a hasonló utat bejárt banki szférában, ahol bizony nagyon komoly pénzügyi problémák rázkódtatták meg ezeket a pénzügyi közvetítő intézményeket. Természetes követelmény ezek után, hogy a szabá lyozás szorosságán a jövőben sem lehet lazítani, hiszen az ágazat jó hírét ilyen szempontból fenn kell tartani. Ez azért is fontos, mivel az univerzálódó pénzpiacokon egyre kevésbé vannak tiszta profilú pénzügyi instrumentumokat értékesítő intézmények, ezé rt a szabályozó hatóságoknak is komplexen és egyre részletesebben kell felügyelni az adott piacot. (10.50) Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a múlt év végén a felügyeleti szerveket is összevonta döntésével a parlament, és így próbálja meg egységesíteni az állam a felügyeleti szempontokat, figyelembe véve azt, hogy gyakran nagyon nehéz eldönteni, hogy egyegy termék pénzügyi, befektetési, megtakarítási instrumentum, vagy biztosítási terméke. Nagyon gyakori ma már a vegyes megoldás. További örvendetes tén y a biztosítási piacot boncolgatva, hogy jelentősen nőtt a szektor díjbevétele és a biztosítottaknak történt kárkifizetés is. Ez mindkét esetben tíz év alatt körülbelül tízszeresére nőtt. A díjbevétel struktúrája is átalakult, hiszen az életbiztosítások ar ánya ma már meghaladja a 40 százalékot, míg a nem életbiztosítási ágazat produktuma négy év alatt arányában 9 százalékkal csökkent, és a 60 százalékot sem éri el. Mindezen örvendetes tények mellett azért szólni
